My Love...Who?: március 2014

2014. március 31., hétfő

3. rész# Bonyodalmak

Délelőtt 11 óra volt, de nem akarództam felkelni. Minek? Úgyis csak egy nagy veszekedés elé nézek, és ha ezen kívül van még valami baja Emmának, az úgyis rám lesz kenve. Tudom éjjel még nem így vélekedtem, de az ember véleménye folyamatosan változik. Asszem’.

Végül kierősködtem magam a pihe-puha ágyamból. Nekitámaszkodtam az íróasztalomhoz, és gondolkoztam. Mit ér az életem? Mire vagyok teremtve? Arra, hogy egy hisztis barátnő kitöéseit hallgassam végig? Talán menjek a barátja agyára? Igen Mike nem tudom a haverom-e. Eddig az volt, nem tudom...Mindegy. Talán lesz valami közöm a One Direction-höz? Talán. Talán.

Pár perc elmélkedés után megszólalt a telefonom.

-Louisa, most rögtön találkoznunk kell! Várlak a Nando’s-ban!-azzal letette.Meg se várta, hogy esetleg beleegyezek. Ha valaki nem tudná Emmáról beszélek.

Én pedig, mint aki anyuci hűséges kutyuskája, követem minden lépését. Mindenbe beleegyezek. Ez lennék én?

Öt perc múlva a fürdőbe szaladtam egy gyors zuhanyra. Olyan két perc kellett nekem ehhez a művelethez. Nem sminkeltem ki magam.

Visszamentem a szobámba és kiválasztottam a ruhám:

Egyáltalán nem az én stílusom, de megtetszett. Sőt, sok ilyen régi cuccot találtam még a szekrényem aljában, szóval lehet változtatni fogok. Szebben fogok öltözködni.

Na az a lényeg, hogy ideértem a Nando’s-hoz. Emma egy félreeső sarokasztalnál ült. Elég mereven bámult maga elé. Odaléptem hozzá. Rámnézett, majd a nyakamba borult, és sírva hadarni kezdte:

-Azt mondja nem csalt meg pedig láttam, hoogy egy másik lánnyal csókolózik!! Valami hülye ribivel!!! Azt állítja, hogy képzelődöm, pedig egyáltalán nem!!! Aza liba meg azt mondja ott Mike-nak, hogy most jön valamai One Direction ,vagy mi, koncertről és ott az egyik énekes, Neli vagy Nili mittudom én kikosarazta, és valami barnahajú bőgőmasinával megcsalta!

Leesett az állam. Ekkora összefüggés hogy jöhet létre? Ez az „én” ribim! Méghogy bőgőmasina?! Van benne valami...

-Emma, az úgy volt, hogy az bőgőmasina én lehettem...-kezdtem félve.

-Hogy mi?? Milyen koncerteken járkálsz te? Már is leszólítod a sztárt, vagy mi??!!-ordította a képembe-, remélem mostmár örülsz, hogy miattad elveszítettem Mike-ot!! Légy boldog! És köszönöm, ha ez a barátság!!!

Felpofozott. De jó erősen. Emma dühkitörésére sokan felfigyeltek, ezért nem igazán lepődtem meg, hogy valaki hátulról megérintette a vállam. De ki az? Hátrapillantottam, és majd’ összeestem. Niall. Niall Horan-nel találtam szembe magam.

-Minden rendben?-kérdezte az ír tökéletesség.

-Ja persze..öö..igen..ja...-hebegésemre elmosolyodott. Szerencsére Emma már elviharzott a kajáldából.

-Na gyere mesélj el mindent, meghívlak egy...- viccesen simogatta az állát, mire felnevettem.-...akármire!-fejezte be.

Leültünk a sarokasztalhoz, ahol korábban Emmával is helyet foglaltunk.

-Na, mesélj magadról!-kérte.

Mivan? Csak úgy elegyedjek szóba egy világhírű sztárral sima hétköznapi témákról? Hát úgy néz ki.

-Hát, teljes nevem Louisa Claire Smith...

-Niall James Horan.-vágott a szavamba mosolyogava, erre én elpirultam.-bocsi folytasd!

-Öhm 18 éves vagyok, nagyon szeretek rajzolni. „Volt” egy legjobb barátnőm, Emma. És tegnap óta bírlak titeket. Addig nem ismertelek. Anyum hazajön két koncertjeggyel, ami azt se tudom hova szól...-erre felnevetett.

-Ja hát nagyon várhattad, hogy menjetek!

-Hát nagyon nem vártam. Na és te akkor, mesélj magadról! Nem mintha a fél világ nem ismerne titeket, de...

-Nyugi, nagyon kevesen ismernek minket Igazán...

-Értem...

-De én nagyon szeretném ha te ezen kevesek közé tartoznál...-jelentette ki félve, talán félt a reakciómtól. Persze azonnal vörös pír lepte be az arcom.

-Én is...-zárójelbe mondanám: kimondottam reszkedtem. Hát gondoljunk csak bele. Egy világsztár mondta az előbb nekem, hogy szívesen meismerne. Hm...Váááááááá!

-Rendben! Csúcs!-ekkor nagy dörömbölést hallottunk, mire az 1D másik négy tagja csörtetett be az ajtón.

-Szervusztok, tubicáim!-köszöntött Louis. Mintha eddig is nem lett volna sötétbordó a fejem.

-Öhm. Louis...-szólt Liam. Hálát adok neki.

-Jólvan, elnézést.

-Ne, ne, ne! Kint vár egy rohadt nagy rajongótábor. Menjünk, essünk túl rajta...- jelentette ki sóhajtva Harry. Niall nagynehezen felállt.

-Akkor, Louisa, találkozunk még? Remélem igen. Majd hívlak...öhm. amint hazaértem. Na belló!-köszönt el Niall egy öleléssel.

Végem van. El fogok ájulni. Nem, már elájultam... A fejem a egy nagy koppanással ért földet...

2014. március 23., vasárnap

2. rész# Backstage

Párat pillantottam, mire feleszméltem, hol is vagyok. Vagy inkább kikkel is vagyok. Hat fürkésző tekintet: anyáé, Harryé, Zayné, Louisé, Liamé, és Niallé. Aggódóan néztek. Összeszedtem magam és megszólaltam:

-H-h-hol vagyok? És mi történt?

-Kicsim, itt vagyunk az 1D backstagében, ők a fiúk.-mosolyogta el a mondatát anya.

-Hello- pirultam el.

-Szia, kicsi lány.-somolygott Niall.-jobban vagy?

-Igen jobban. De kikérem magamnak, 18 éves vagyok!!!

Erre nevettek. Anya egy bíztató mosoly kiséretében távozott. Csodás. Egyedül maradtam !5! fiúval. Anyának hol az esze? Oké, tudom költői kérdés.

-Louis vagyok, ő Harry, Niall...

-Tudom, tudom ismerlek...úgy...három órája.-kacagtam fel.

-Király! Na akkor itt van a számom, majd hívlak! Most mennünk kell.-mondta Niall mire a többiek húúúú-ztak egy sort, mire én elpirultam.

Én is megadtam a számom, és a többi fiúnak is. Ők feleszméltek, így én is megkaptam az övéiket.

Óriási zavarban hagytam el a helyiséget. Végem volt. Hány ezer, sőt tízezer, százezer lány vágyik egy ilyen találkozásra? Én pedig csak ma ismertem meg a bandát és máris részem volt ilyen kiváltságban. Így utólag meg is köszönöm a ribinek. Örülök, hogy ott volt, ahol lennie kellett. Viszont egy dolgot, vagy embert el kell hogy felejtenem. Igen Niall Horan-t. Sajnos többet nem gondolhatok rá, pedig oly szívesen tenném. De hát megadta a telefonszámát! Tiszta önszántából! Akkor? Hát semmi, sajna.

Megszólalt a telefonom. Hevesen kalapáló szívvel néztem meg ki hív. Sajnos nem ő volt, hanem csak Emma. Miközben befele kászálódtam anyu kocsijába, addig felvettem:

‘-Hello, Emma!

-Szia, Lou, nem kertelek, mi bajod van? Miért mész el mindig, ha Mike is ott van nálunk? A barátom, a fiúúúm. Most mi van megcsókol! S kész! Ezzel miért van mindig problémád? Én is eltűrném ha lenne pasid, de nincs!-mondta kissé hisztérikusan.

Megbántott. Könnyen cseppentek le az arcomon. Szóval szerinte is olyan szerencsétlen vagyok, hogy egy pasi se állna velem szóba. Anya meghallotta beszélgetést ezért dühösen kinyomta Emmát. Felém fordult és vígasztalni kezdett, hogy biztosan én is rátalálok az igazira. Értem én, de mégis mikor? Még sosem volt barátom, még sohasem csókolóztam, sesemmi. Pedig már úgy szeretném ha valaki úgy igazán törődne velem. Nem az anyai, apai törődésre gondolok, mert abból nincs hiányom. Baráti törődés. Hát mondjuk, hogy éppen kielégítő. De én a szerelemre gondoltam, ami tényleg nekem nagyon jól esne. Bár nem vagyok az a “meglátom az első fiút az utcán és beleszeretek” típus, de azért értitek.

A nagy elmélkedések közben hazaértünk. Fáradtam dőltem le az ágyamra, hisz éjjel 2 óra volt. Átvettem a pizsamámat, majd rögtön álomba merültem.

Pizsamám

Hajnali öt órakor Emma sms-t küldött, hogy találkozzunk, és beszélgessünk. Belementem, hisz a barátnőm, de azért nem bocsátottam meg teljesen. Egy fél órával később felhívott elég sírós hanggal, de csak annyit mondott, hogy délután mindent elmesél. Mi történhetett??...

Itt van a 2. Rész. Ha tetszett iratkozzatok, illetve komizzatok. Köszi, hogy elolvastátok, Bogi.

2014. március 22., szombat

1. rész# Koncert

Anya egy jeggyel tért haza. Méghozzá egy koncertjeggyel. Ami pedig a legjobb, hogy nem tudom, kinek a koncertjére… Csak annyit tudok, hogy !!anya!! odáig van értük. Állítása szerint 5 helyes fiú. Oké, s akkor?

Végülis kiderült, hogy ez a banda a One Direction. Jó és szép meg minden, de engem ez hol érdekel??

-Anya, muszáj ezt…?

-De hát nem tetszik?-szomorodott el anyu.

-Ja de csakk…

-Akkor jó mert ma este less a koncert, szóval siess!!!

Mivan??? Ma este??? Mindegy megyek készülődni. Nem akartam felcsicsázni magam (és amúgy sem az én stílusom, az ilyesfajta öltözködés), ezért egy fekete-lila kockás inget vettem fel, fekete csőnadrággal plusz kivételesen nem converse-t vettem fel hanem egy fekete babacipőt. Nem szoktam smikelni magam, de most kivételesen megtettem. Újra végigkémleltem a jegyet, és megakadt a syemem valamin. Az első sorba szól. Ott fogok állni az anyámmal együtt a sok rajongó között és cask nézek ki a fejemből, mert még azt sem tudom milyen fajta zenét játszanak. Vagy egyáltalán zenélnek-e? Vagy táncosok? Na itt kezdődik a baj.

Végül felmentem a youtube-ra és rákerestem a One Direction-re. Első szám ami megjelent, az a One Thing volt. Meghallgattam. Nem volt rossz, de jó sem.

Louisa, indulunk!-kiálltott fel anyu izgatottan.

-Megyek!

Fél óra múlva ott álltunk a sportcsarnok előtt, ahol volt a koncert. Óriási nagy tömeg ácsorgott, türelmetlenül várva mikor engedik be őket. Mi anyuval egy másik bejáraton mentünk be, amiért sok szúrós pillantást kaptunk. Anyát nem érdekelte, túlságosan felpörgött. Engem az egész elég hidegen hagyott.

Hamar bejutottunk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket az első sorban, rögtön a színpad előtt. 5 perc múlva engedték be a tömeget. Nagy sikongatással szaladtak minél előbbre, hogy jó helyet kapjanak.

Én nagyon nem izgultam, teljesen hideg vérrel vártam, hogy elkezdődjön a koncert. Eléggé elgondolkozhattam, mert arra eszméltem fel, hogy óriási üvöltés tör ki, és megjelenik 5 srác a színpadon. Három barna, egy fekete hajú és egy kis szőkeség állt ott. Nem igazán figyeltem a bevezetőjükre, végig a szőkeség gyönyörű kék szemeit bámultam. Egy pillanatra felém nézett, elmosolyodott, mire elfordítottam a fejem. Nem érdekelt. Abszolút. Csak egyszerűen lány vagyok.

Kezdetét vette az előadás. Amint anya odasúgta nekem, megtudtam, hogy éppen a WMYB szól. Oké, de muszáj már egyből rövidítésekkel bombázni? Nem értem.

Egyre több dal járt le. Azon kaptam magma, hogy megszerettem ezt a bandát. Közben név szerint is “megismertem ” őket. Harry, Zayn, Louis, Liam és…Niall.

-Na szóval arra gondoltunk, hogy a mai nap lesz egy olyan része a koncertünknek, hogy feljön a színpadra három szerencsés ember, aki kérdezhet tőlünk három dolgot, amit csak akar!- mondta bele a mikrofonba Zayn.

Egyből kitört a kiálltozás, hogy ÉN, ÉN, ÉN!!. Harry felszólított egy kis Harry Potter szerű szemüveges srácot. Harry-Harry elvileg. Ezalatt Louis egy egyhén khm. Libuska lányt. Niall körbenézett, majd megállapodott a tekintete rajtam. Jajj, ne!! Csak ezt ne!!

-Hé, barna hajú lány gyere fel!!-kiáltotta.

Kösz sokat segített. Hány, illetve hány száz barna lány van itt?

-Én?-tátogtam.

-Igen, igen, te, gyere már!-mondta mosolyogva.

Égett a fejem rendesen. Ki tudja hány emberből pont engem szúrt ki. Csodás.

Elsőként a Potter csávó kérdezhetett:

-Harry: azért szólítottál, mert hasonlítok Harry Potterre?

-Louis: mit élvezel azokon a nadrágokon, amelyek még a bokádig sem érnek le?

-Liam: Szereted a csokis sütit?

Nagy nevetés tort ki. A fiúk egyszerre válaszoltak rá. Harry: igen. Louis: Hát ööö…mitton én. Liam: Hát hogyne! A liba következett:

-Harry: Megcsókolnál?

-Louis: Lennél a pasim?

-Niall: Miért azt a béna csajt szólítottad?

Na ez nagyon rosszul esett. Könnyek szöktek a szemembe. Niall felém indult vigasztaló szándékkal, de a ribi hamarabb odaért. Megfogott és megrángatott.

-Kopj le Niall-ről, ő az én kiszemeltem!!! Fölfogtad!!!!?????-ordította a képembe, majd nekivágott egy hangszórónak. Annyira emlékszem, hogy pár biztonsági őr levezetik a csajt, ezzel egyszerre szalad hozzám anyu, és a fiúk is. De ekkor minden elsötétült…

Meghoztam az első részt. Ha tetszett iratkozzatok fel és komizzatok. Puszi, Bogi

2014. március 19., szerda

Prológus

Louisa Smithnek hívnak, semmi különös velem kapcsolatban. Londonban lakok. Élem a sanyarú életemet, mint minden más kamasz. Na jó lehet, másnak nem ilyen rossz az élete. Buliznak, lerészegednek, pasiznak/csajoznak, egyszóval élvezik az életük virágkorát. Én bele vagyok savanyodva a szobám négy fala közé. Csúnyának tartom magam, alaktalannak. Hosszú, enyhe hullámú, barna hajam van. Barna szemeim. Szóval semmi különös. Egész nap rajzolgatok, talán ez az egyetlen dolog, amiben tehetséges vagyok. Van egy legjobb barátnőm, Emma. Neki a barátja Mike. Ő a legjobb haverom. Bár sokat így együtt nem lógunk, mert kellemetlenül érzem magam. Mondjuk, ami nálam a lógást jelenti, az másnál egyenlő a halállal. Szóval nem vagyok egy szórakoztató társaság. Szüleim nagzon kedvesek, megértenek. Van két kistesóm, Katy, aki 5 éves és Adam, aki hát 1 éves sincs.

Reggel van. Süt a Nap. Nyílnak a virágok...Igazán szép gondolatok. Kár, hogy be van borulva az ég és esik az eső. Szép márciusi reggel. Én pedig a házi feladatom fölött görnyedek. Igen, muszáj javítanom egy-két tantárgyból. Más egy szombat reggel nem azon agyal, hogy megbukik-e matekból, hanem, hogy például milyen lesz az esti party stb.

Na mindegy, szóval mint kiderült bukkok matekból. Nem azt jelenti, hogy teljesen hülye vagyok, csak mindig elvonja a figyelmemet valami.. Mint az előbb is, a jó időről ábrándoztam.

-Kicsim, hogy állsz a házi feladatokkal?-kiálltott fel anya.

-Aha.

-Nem értem, mit mondtál?

-Mi ja semmi semmit.

-Hát jó...

Látjátok, már megint nem figyeltem. Na hagyjuk. Az a lényeg, hogy kész vagyok a matekkal.

Úgy döntöttem átmegyek Emmához. Gyorsan magamra kaptam egy kényelmes szerelést, ami az én esetemben egy egyszerű fekete poló, és egy kék farmernadrág plusz a fekete converse-m. Leérve a lépcsőn csak lazán intettem anyunak, majd elindultam. Pár lépést megtettem, akkor jutott eszembe, hogz esik és máris csurom víz vagyok. Gyorsan elszaladtam Emmáék házáig. És berontottam ay ajtón. Bár kopogtam volna.

A legjobb haverom, Mike éppen akkor lépett le a lépcsőről egy szál boxerben. Gyorsan elkaptam a fejem, ő meg csak nevetett.

-Mi van nem lehetek a barátnőmnél így?

-Ja..ja..de..persze.

Harsányan felnevetett. Emma a hangokra lejött majd ő is elmosolyodott.

-Helló Lou!-ölelt meg majd odabújt Mike-hoz és megcsókolta. Hát igen. Ilyenkor érzem magam totál fölöslegesnek.

-Öööö, srácok inkább megyek...

-Jajj, Louise ne csináld megint!

-De...ööö programom van mégiscsak...ööö anyunak kell segítenem.-hazudtam.

-Hát...oké...akkor szia...-kísért ki.

-Sziasztok...

Hazaérve felfutottam a szobámba, és zokogni kezdtem. Szerencsére anyu nem volt itthon. Egy órával később lekecmeregtem az emeletről és a konyhában találtam egz cetlit, amit anya írt:

„Szia, Drágám! Elmentem a központba, meglepetéssel jövök haza! Ígérem tetszeni fog!

Puszi, anyu”

Hát lesokkoltam, főleg amikor anya hazajött...