Prológus
Louisa Smithnek hívnak, semmi különös velem kapcsolatban. Londonban lakok.
Élem a sanyarú életemet, mint minden más kamasz. Na jó lehet, másnak nem ilyen
rossz az élete. Buliznak, lerészegednek, pasiznak/csajoznak, egyszóval élvezik
az életük virágkorát. Én bele vagyok savanyodva a szobám négy fala közé.
Csúnyának tartom magam, alaktalannak. Hosszú, enyhe hullámú, barna hajam van. Barna
szemeim. Szóval semmi különös. Egész nap rajzolgatok, talán ez az egyetlen
dolog, amiben tehetséges vagyok. Van egy legjobb barátnőm, Emma. Neki a barátja
Mike. Ő a legjobb haverom. Bár sokat így együtt nem lógunk, mert kellemetlenül
érzem magam. Mondjuk, ami nálam a lógást jelenti, az másnál egyenlő a halállal.
Szóval nem vagyok egy szórakoztató társaság. Szüleim nagzon kedvesek,
megértenek. Van két kistesóm, Katy, aki 5 éves és Adam, aki hát 1 éves sincs.
Reggel van. Süt a
Nap. Nyílnak a virágok...Igazán szép gondolatok. Kár, hogy be van borulva az ég
és esik az eső. Szép márciusi reggel. Én pedig a házi feladatom fölött
görnyedek. Igen, muszáj javítanom egy-két tantárgyból. Más egy szombat reggel
nem azon agyal, hogy megbukik-e matekból, hanem, hogy például milyen lesz az
esti party stb.
Na mindegy, szóval mint kiderült
bukkok matekból. Nem azt jelenti, hogy teljesen hülye vagyok, csak mindig
elvonja a figyelmemet valami.. Mint az előbb is, a jó időről ábrándoztam.
-Kicsim, hogy állsz
a házi feladatokkal?-kiálltott fel anya.
-Aha.
-Nem értem, mit
mondtál?
-Mi ja semmi
semmit.
-Hát jó...
Látjátok, már megint nem figyeltem. Na hagyjuk. Az a lényeg, hogy kész vagyok
a matekkal.
Úgy döntöttem átmegyek Emmához. Gyorsan magamra kaptam egy kényelmes
szerelést, ami az én esetemben egy egyszerű fekete poló, és egy kék
farmernadrág plusz a fekete converse-m. Leérve a lépcsőn csak lazán intettem
anyunak, majd elindultam. Pár lépést megtettem, akkor jutott eszembe, hogz esik
és máris csurom víz vagyok. Gyorsan elszaladtam Emmáék házáig. És berontottam
ay ajtón. Bár kopogtam volna.
A legjobb haverom, Mike éppen akkor lépett le a lépcsőről egy szál
boxerben. Gyorsan elkaptam a fejem, ő meg csak nevetett.
-Mi van nem lehetek
a barátnőmnél így?
-Ja..ja..de..persze.
Harsányan felnevetett. Emma a hangokra
lejött majd ő is elmosolyodott.
-Helló Lou!-ölelt
meg majd odabújt Mike-hoz és megcsókolta. Hát igen. Ilyenkor érzem magam totál
fölöslegesnek.
-Öööö, srácok
inkább megyek...
-Jajj, Louise ne
csináld megint!
-De...ööö programom
van mégiscsak...ööö anyunak kell segítenem.-hazudtam.
-Hát...oké...akkor
szia...-kísért ki.
-Sziasztok...
Hazaérve felfutottam a szobámba, és
zokogni kezdtem. Szerencsére anyu nem
volt itthon. Egy órával később lekecmeregtem az emeletről és a konyhában
találtam egz cetlit, amit anya írt:
„Szia, Drágám! Elmentem a központba,
meglepetéssel jövök haza! Ígérem tetszeni fog!
Puszi, anyu”
Hát lesokkoltam, főleg amikor anya
hazajött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése