9. rész# A suliban

Reggel fáradtan ébredtem. Nem aludtam valami jól, kikészített a tegnap este. Talán kicsit eltúlzom, de nem tudom, hogy kellene reagálnom.

Ránéztem az órára. Uramatyám!! 7:30! Fél óra múlva becsengetnek matekre!

Gyorsan kipattantam az ágyból, és szekrényemhez rohantam. Nem volt időm gondolkozni, hogy mit vegyek fel ezért, az első utamba kerülő ruhát szedtem ki.

Gyorsan végeztem a fürdőben is, azzal szaladtam a táskámért, amibe beledobáltam a könyveimet. Írtam anyunak egy cetlit, hogy elmentem.

A suliba pont csengetéskor estem be. Rohantam az osztályterembe. Mikor beléptem, szerencsére a tanár még nem volt bent.

Ahogy körbenéztem, sajnos leesett, hogy Emmával ülök egy padban. Lassan lépkedtem a helyem fele. Közben hallgatóztam és elég sok bántó szavat hallottam az osztálytársaimtól. Még a fiúktól is. De hát ők nem szerelmesek Niallbe?...Remélem…

Bejött a tanár. Ő is furcsa arccal mért végig. Nem értem, honnan jött rá mindenki, hogy együtt vagyunk Niallel.

Azt akartam, hogy ez a matekóra csigalassúsággal teljen. Máskor alig várom, hogy kicsengessenek. Persze mikor nem várom a csengő hangját, akkor mindig hamarabb eljön. Van ez így.

Megszólalt a más diákoknak megváltást jelző hang. Ahogy a tanár elhagyta a termet én szaladtam a mosdók fele. Mindenki utánam.

Bezárkóztam az egyik fülkébe. Hallottam, ahogy mindenki tolakodik  az ajtó előtt, még a fiúk is. Úgy ordítoztak, hogy alig hallottam valamit. Végem van. Ha betörik az ajtót, akkor pont rám esnek. Szóval, szó szerint elnyomnak.

Kitűnt Emma hangja a tömegből, vagyis a gúnyos nevetése. Kilestem a kulcslyukon és mintha azt láttam, hogy Emma egy újságot tart a kezében és azt mutogatja a többieknek.

Tervre volt szükségem. Más lehetőség nem jöhetett szóba ezért hangtalanul felálltam a WC tetejére. Szerintem hangosan is megtehettem volna, úgy se hallottak volna meg semmit a nagy zaj miatt. Nagyon izgultam, de tovább haladtam fel a tartály tetejére. Onnan tökéletesen ráláttam a diákokra. Emma kezében tényleg egy újság volt, a címlapon Niall és én, ahogy a fiú kocsijában csókolózunk. Furcsáltam is, hogy Emma nem piszkált az órán. Mostanra tartogatta.

Lassan felmásztam a fülkék elválasztófalára. Így teljes volt a rámlátás, de senki nem vett észre. Leugrottam a földre és szaladni kezdtem. Talán nem a legjobb megoldás, de csak így menekülhetek. Az furcsa már nekem, hogy hogy mertem felmászni ilyen helyre. Mindegy, lassacskán csak kiismerem magamat.

Rohantam le az emeletről. Egyelőre még nem hallottam hangokat. A előtérben hezitáltam. Kifussak a suliból, vagy bújjak el a raktárban? Vagy...Talán...bekéredzkedhetnék a tanáriba. Kezdtem hallani az üldözőim hangját, ezért gyorsan a tanári elé „röppentem”. Bekopogtam:

-Igen!-szólt valaki és kinyitotta az ajtót. A rajztanárom volt.-Oh szia, Louisa, miben segíthetek? Elkészült egy újabb remekmű?

-Öhm, tanárúr, most nem,de lehetne, hogy bemenjek a tanáriba?

-Ohh, persze, gyere, de miért?

-Elmondom, csak engedjen be!-kiáltottam, mert a többiek leértek a földszintre. A tanár karja alatt beugrottam a terembe, s elbújtam az egyik szék mögött.

-Louisa ezt mire véljem?-csodálkozott Mr. Webs.(rajztanár)

Lassan előmásztam és belekezdtem.

-Mr. Webs, az van, hogy az egész iskola üldöz, és gondoltam itt nem fognak keresni...

-De hát miért kergetnek?

-Mert egy barátom egy világhírű énekes...

Értetlen arccal meredt rám:

-Honnan tudták meg a diákok ezt? Mert tanároktól ilyesmit nem hallottam a mai nap folymán...

-Hát már fent van az interneten, benne van a tinilapokban, és sorolhatnám...-suttogtam.

-És ki lenne a barátod?

-Nem tudom ismeri-e, de Niall Horan...

-Abból a One Directionból? Az unokám imádja őket...-mosolygott.

-Ha akarja az unokája, találkozhat velük.-mosolyodtam el én is.

-Biztosan örülni fog ennek.

Becsengettek. Vártam. Eszem ágában sem volt felmenni órára. Mr. Webs is megértette, ezért falazott nekem a földrajztanárnál, hogy elkérne óráról meg ilyenek. Nem tudom pontosan. Még a táskámat is lehozta nekem a tanáriba.

Délben egy fél órával hamarabb indultam ki az iskolából. Mindent megköszöntem Mr. Webs-nek és kiléptem az épületből. Na és ki várt az udvaron? Hát vajon? Niall, az én szerelmem. Nem érdekelt ki lát meg, s ki nem, én csak rohantam felé. Mikor odaértem, felkapott az ölébe és megpörgetett. Önfeledtem nevettem és tarkójába kapaszkodva megcsókoltam. Boldogan viszonozta.

Kattogást hallottunk. Valószínüleg a lesifotósok, de nem érdekelt. Beültünk Niall kocsijába és beszélgettünk hazáig.

-Milyen volt a napod?-mosolygott.

Elmeséltem mindent. Semmit sem hagytam ki. Minek hazudjam el? Úgysem tud tenni semmit.

-Na ez nem maradhat így! Ezért teszünk valamit!...-mondta kicsit idegesebben.

-Niall, ne...

-De!

Köszönet!

  Nagyon köszönök mindent, azoknak akik rendszeresen olvassák a blogomat és azoknak is akik ide tévedtek! Nagyon köszönöm az 1000!! oldalmegjelenítést és a 4 rendszeres olvasót! Nagyon örülnék még párnak és komiknak is, de ez most nem ide tartozik.

Mégegyszer nagyon nagyon hálás vagyok!

Bogi P.

8 rész# Első randi

Nr. 2

Útközben nem beszélgettünk sokat. De nagyon sokszor felém pillantott, és kedvesen mosolygott. Intettem neki, hogy inkább az utat figyelje, ne engem. Éreztem, hogy valami bement a szemembe, ezért ösztönösen odakaptam a kezemmel. A kezem tiszta alapozó lett, amit undorodva néztem. 5 kiló alapozót tettem fel, de csak a szemem alá, hogy ne látszódjon a kékes-lilás folt. Niall kuncogva figyelve a szereplésemet. Közben kaptam anyutól egy üzenetet: "Ugye a virágot vízbe tehetem? :)" Hoppsz, azt hiszem ott hagytuk a padlón. Zavartan visszaírtam, hogy igen, persze.

Pár perc múlva megkockáztattam megkérdezni Nialltől:

- Niall, mégis hová megyünk? Már fél órája autózunk.

-Meglepi, de ha annyira akarod

tudni, akkor már nem kell sokat várni, hogy megérkezzünk.

-Rendben.-mosolyogtam.

Öt perc múlva meg is érkeztünk. Niall lehúzódott egy mellékutcában, ami egy sáros földút volt. Óvatosan szálltam ki. Nem vagyok cicababa, de azért nem szeretek térdig gázolni a sárban. Egy nagy bozótos előtt álltunk, ahol egy nagyon keskeny ösvény vezetett valamerre.

-Niall, ha szóltál volna akkor túrázóruhába öltözök...-suttogtam.

-Nyugi, nem maradunk itt, csak tovább gyalog megyünk.-válaszolt.

Elindultunk az erdőszerűségbe befelé. Niall végig fogta a kezem, hogy el ne essek.

Egyszercsak megpillantottam egy cetlit a földön s futni kezdtem arrafele, viszont egy faágba megbotlottam és orra estem, pont a sárba. Odakúsztam a cetlihez és elolvastam:

"Remélem megbotlottál! :*

                          E & A"

Ezt nem hiszem el. Honnan tudták, hogy Niallel ide jöttünk? Fogalman sincs. Niall rögtön felsegített a földről, és megnézte a cetlit.

-Ez Emma és Annie?

-Igen, nem hagynak békén.- suttogtam, s közben beharaptam a számat.

-Semmi baj gyere ide-mondta és magához ölelt-, én megvédelek!

-De nem lehetsz mindig mellettem!-fakadtam ki.

-Dehogynem!-jelentette ki.-sajnálom, higy sáros let a ruhád!

-Ohh, semmiség, kitérdekel, csak ha esetleg téged zavar…

-Ne mondj ilyeneket! Akárhogyan gyönyörű vagy!-szólt közbe és melegség öntötte el a szívemet.

-Na gyere!-kiáltotta és felkapott az ölébe.

Olyan gyorsan szaladt az erdőben, mintha egy mezőn lettünk volna. Persze mire kiértünk a bozótból, addigra tele volt levelekkel a hajam.

Olyan szép látvány tárult a szemem elé, amit még soha nem láttam. Egy gyönyörű, homokos tengerpart. Valószínüleg egy eldugottabb rész, mivel nem voltak itt emberek.

-Niall…ez…ez…-dadogtam.

-Nem tetszik?-szomorodott el.

-Nial egy GYÖNYÖRŰ!-sikítottam, nyakába ugrottam és megcsókoltam. Boldogan csókolt vissza, szenvedélyesen. Teljesen elvesztem az örömben.

-Úgy örülök!-mosolygott őszintén.

-Bocsi a visításért, csak…belelkesedtem…-vigyorogtam.

-Semmi baj gyere sikítsunk!-azzal elkezdett idétlenül futkosni a homokban, és pedig kacagtam, úgy fogtam a hasam.

Utána szökkeltem én, olyan Piroska-ugrálásban. Sikítottunk, visítottunk, kiabáltunk, nevettünk. Teljesen felszabadultam.

Nem éreztem magam rég ilyen jól. Minden gondom arra a pár percre semmivé lett. Imádom Niallt!

Hirtelen lerántott a földre, és csókolni kezdett. A mennyországban éreztem magam. Egy perc múlva lefeküdtem a homokba melléje, és néztük az eget. Már a Nap lemenőben volt, így azt csodáltuk. Felé fordultam és elmosolyodtam. Ő fél karral átölelt.

Hirtelen enyhe szél támadt. És én elfejeltettem, hogy szoknyában vagyok. Odakaptam, hogy lehúzzam, de már késő volt. Rögtön elpirultam. Niall megsimogatta az arcomat.

-Semmi baj.-mosolygott.

-Uhh, ez ciki volt…-suttogtam.

-Nem volt az. Előttem neked semmi sem az.-ölelt még szorosabban. Szerintem érezte, hogy didergek, mert folytatta-gyere menjünk haza, ne fázz meg. És úgy tudom, holnap neked suli van, nemde?

-Sajnos igen.-szontyolódtam el.

Felálltunk. Niall ölbe kapott és így jutottunk át a bozóton ismét. Beültünk és Niall hazahajtott.

Otthon annak rendje és módja szerint elköszöntünk egymástól, azzal ő is hazament.

Miután pizsibe öltöztem, kivételesen felléptem facebookra. 50 új ismerősjelölésem volt, és 100 új üzenetem. Mivan? Három éve van facebookom és még összesen nem jött nekem ennyi értesítés. Beléptem az üzenetekbe, és ez fogadott:

“Hülye, r***nc! Csak kihazósználod Niallt!”

“Ő az enyém, szállj már le róla, idióta!”

Rögtön sírásban törtem ki. Már cask az a kérdés, hogy honnan tudták meg, hogy együtt vagyunk Niallel…

7. rész# Első randi  nr. 1.

       

Louisa szemszöge:

Reggel korán ébredtem. Miközben próbáltam a reggeli teendőimre koncentrálni, azalatt azon gondolkoztam, vajon felhívjam-e Niall-t. Vagy talán ő kéne megtegye? Ezaz. Ennyit tudok a kapcsolatok fentartásáról.

A fürdőbe siettem, fogmosás, fésülködés céljából. Gyorsan végeztem az előbbivel, ezért a hajamnak láttam. Mit csináljak vele? Végül csak kifésültem. Felkaptam magamra a köntösömet és lementem valami reggeliért. Rossz szokásom, hogy amig nem kell kimennem a házból, illetve a kertből, addig pizsiben császkálok.

Egyszercsak megcsörrent a telefonom, miközben a müzlimet fogyasztottam. Szívem hevesen dobogni kezdett, amikor megláttam kijelzőt. Niall. Olyan gyorsan nyomtam meg a felvevő dombot, hogy majd’ kiesett a kezemből a készülék.

-Halló?!-szóltam bele.

-Szia, Kicsim, hogy vagy?-szólt bele Niall. Uhh Kicsimnek szólított. El fogok ájulni, mint a múltkor.

-Jól persze és te?

-Köszi, köszi, mindegy. Most van egy kis stúdiómunkánk a fiúkkal, de utána elmehetnénk valahová...

-Rendben. Hánykor?

-Három óra fele rendben?

-Igen! Szeretlek!-ahogy kimondtam, rögtön a szám elé kaptam a kezem. Nem hiszem el, hogy így kimondtam.

-Én még jobban! Találkozunk! Puszi, csók!-azzal letette. Kissé szédelegve a boldogságban dőltem le az ágyamba. Ez egy csoda.

Még csak  9 óra van. Mit csináljak 3-ig? Mindegy, kezdetnek jó lesz, ha felöltözöm. Félig bemásztam a szekrényembe, valami ruha után keresve. Végül egy laza itthoni szerelés mellett döntöttem, egy kék-fekete csíkos polót és egy laza tréningnadrágot kaptam magamra.

Huhh eszembe se jutott, hogy holnap suli. Fúj. Tanulnom kéne. Mindegy 3-ig befejezek mindent.

Nekiültem a leckének, de egy fél óra múlva feladtam. Inkább átmentem a tesóm, Adam szobájába. Békésen aludt, ezért nem akartam zavarni. Katy-t pillantottam meg a folyósón. Intett, hogy kövessem. Utána lépdeltem. Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára, majd az ölembe vettem.

-Lou, olyan szerencsés vagy!-fakadt ki.

-Miért? Jaj tudom, de ezt te miért mondod?

-Mert hidd el akármilyen kicsi vagyok én is a 21. Században élek. És nagyon tetszik nekem is...ő...Ni...-dadogta.

Basszus. Az 5 éves kistesóm szerelmes a barátomba. Mivan? Na jó ez csak egy kis tetszés vagy valami.

-Mindegy nem kellett volna elmondanom! Menj el kérlek.

Felálltam és kimentem. Ezt el se hiszem. Ránéztem az órámra. Még volt bőven időm. Lefeküdtem az ágyamra és mivel korán keltem, elszenderedtem.

A csengő hangjára riadtam fel. Ránéztem az órámra. 3 óra. Niall megérkezett, én pedig egy itthoni ruhában, borzos hajjal ülök. Gyorsan leszaladtam, és kinyitottam az ajtót.

-Szia, Édes!-köszönt, majd megcsókolt. Ha most nem kellene sietnem akkor tuti jobban elmélyedtünk volna, de így el kellett szakadnom tőle.

-Mi a baj, Édes?

-Az a baj, hogy kicsit elaludtam, és most öhm. Úgy nézek ki, mint egy utcalakó....Kérhetek öt percet, hogy elkészüljek?

-Nyugodtan, menj csak bár így is tökéletes vagy! Cuki vagy így borzi hajjal!-kuncogott.

-Köszi, inkább megfésülködöm!-mondtam s felsiettem a szobámba.

Hamar kész lettem, mert csak átfésültem a hajamat, és felvettem egy comközépig érő szoknyát egy egy ing szerű blúzot és egy bolerót kaptam rá. Balerinacipőbe bújtattam a lábam. Készen álltam.

Lesétáltam a lépcsőn. Niall nem volt ott. Kezdtem ideges lenni, hogy megunt várni és elment. Lerogytam a fotelbe, és szipogni kezdtem. Tíz másodpercet üldögéltem ott, mikor nyílt a bejárati ajtó. Félve pillantottam oda, és Niall álldogált egy hatalmas csokor vörös rózsával. Szám elé kaptam a kezem és elindultam felé. Gyorsan letette a virágot maga mellé , felkapott és megpörgetett a levegőben. Körülbelül fél perc múlva letett és a szemembe nézett.

-Miért sírtál?-szomorodott el.

-Azt hittem, elmentél mert meguntál várni...

-Soha.-suttogta, majd magához ölelt.-csak az autómig mentem ki a virágért...

-Ohh, ne haragudj én csak....

-Shh.-csitított.

Ekkor újból eszembe jutott Katy. A gyomrom kavarogni kezdett. Mitt izélek itt? Hisz csak 5 éves. Nem szántottam bele azzal a lelkébe, hogy van barátom! Azt hiszem...

-Akkor mehetünk?-kérdezte Niall szelíden.

-Persze.

Kimentünk a kocsijához, és beültünk. Mikor éppen csuktam volna be az ajtót, megpillantottam anyut. Épp az ajtózárral bajlódott. Dobtam neki egy sziát, aztán becsuktam magam mögött a Range Rover ajtaját. Niall-lel rögtön csókcstába bonyolodtunk, ezért anya elég furcsán nézett be a kocsiba, hogy van-e valami baj, hogy nem indulunk. Rögtön elpirultam, intettem anyunak és Niall beindította a motrot.