My Love...Who?

9. rész# A suliban

Reggel fáradtan ébredtem. Nem aludtam valami jól, kikészített a tegnap este. Talán kicsit eltúlzom, de nem tudom, hogy kellene reagálnom.

Ránéztem az órára. Uramatyám!! 7:30! Fél óra múlva becsengetnek matekre!

Gyorsan kipattantam az ágyból, és szekrényemhez rohantam. Nem volt időm gondolkozni, hogy mit vegyek fel ezért, az első utamba kerülő ruhát szedtem ki.

Gyorsan végeztem a fürdőben is, azzal szaladtam a táskámért, amibe beledobáltam a könyveimet. Írtam anyunak egy cetlit, hogy elmentem.

A suliba pont csengetéskor estem be. Rohantam az osztályterembe. Mikor beléptem, szerencsére a tanár még nem volt bent.

Ahogy körbenéztem, sajnos leesett, hogy Emmával ülök egy padban. Lassan lépkedtem a helyem fele. Közben hallgatóztam és elég sok bántó szavat hallottam az osztálytársaimtól. Még a fiúktól is. De hát ők nem szerelmesek Niallbe?...Remélem…

Bejött a tanár. Ő is furcsa arccal mért végig. Nem értem, honnan jött rá mindenki, hogy együtt vagyunk Niallel.

Azt akartam, hogy ez a matekóra csigalassúsággal teljen. Máskor alig várom, hogy kicsengessenek. Persze mikor nem várom a csengő hangját, akkor mindig hamarabb eljön. Van ez így.

Megszólalt a más diákoknak megváltást jelző hang. Ahogy a tanár elhagyta a termet én szaladtam a mosdók fele. Mindenki utánam.

Bezárkóztam az egyik fülkébe. Hallottam, ahogy mindenki tolakodik  az ajtó előtt, még a fiúk is. Úgy ordítoztak, hogy alig hallottam valamit. Végem van. Ha betörik az ajtót, akkor pont rám esnek. Szóval, szó szerint elnyomnak.

Kitűnt Emma hangja a tömegből, vagyis a gúnyos nevetése. Kilestem a kulcslyukon és mintha azt láttam, hogy Emma egy újságot tart a kezében és azt mutogatja a többieknek.

Tervre volt szükségem. Más lehetőség nem jöhetett szóba ezért hangtalanul felálltam a WC tetejére. Szerintem hangosan is megtehettem volna, úgy se hallottak volna meg semmit a nagy zaj miatt. Nagyon izgultam, de tovább haladtam fel a tartály tetejére. Onnan tökéletesen ráláttam a diákokra. Emma kezében tényleg egy újság volt, a címlapon Niall és én, ahogy a fiú kocsijában csókolózunk. Furcsáltam is, hogy Emma nem piszkált az órán. Mostanra tartogatta.

Lassan felmásztam a fülkék elválasztófalára. Így teljes volt a rámlátás, de senki nem vett észre. Leugrottam a földre és szaladni kezdtem. Talán nem a legjobb megoldás, de csak így menekülhetek. Az furcsa már nekem, hogy hogy mertem felmászni ilyen helyre. Mindegy, lassacskán csak kiismerem magamat.

Rohantam le az emeletről. Egyelőre még nem hallottam hangokat. A előtérben hezitáltam. Kifussak a suliból, vagy bújjak el a raktárban? Vagy...Talán...bekéredzkedhetnék a tanáriba. Kezdtem hallani az üldözőim hangját, ezért gyorsan a tanári elé „röppentem”. Bekopogtam:

-Igen!-szólt valaki és kinyitotta az ajtót. A rajztanárom volt.-Oh szia, Louisa, miben segíthetek? Elkészült egy újabb remekmű?

-Öhm, tanárúr, most nem,de lehetne, hogy bemenjek a tanáriba?

-Ohh, persze, gyere, de miért?

-Elmondom, csak engedjen be!-kiáltottam, mert a többiek leértek a földszintre. A tanár karja alatt beugrottam a terembe, s elbújtam az egyik szék mögött.

-Louisa ezt mire véljem?-csodálkozott Mr. Webs.(rajztanár)

Lassan előmásztam és belekezdtem.

-Mr. Webs, az van, hogy az egész iskola üldöz, és gondoltam itt nem fognak keresni...

-De hát miért kergetnek?

-Mert egy barátom egy világhírű énekes...

Értetlen arccal meredt rám:

-Honnan tudták meg a diákok ezt? Mert tanároktól ilyesmit nem hallottam a mai nap folymán...

-Hát már fent van az interneten, benne van a tinilapokban, és sorolhatnám...-suttogtam.

-És ki lenne a barátod?

-Nem tudom ismeri-e, de Niall Horan...

-Abból a One Directionból? Az unokám imádja őket...-mosolygott.

-Ha akarja az unokája, találkozhat velük.-mosolyodtam el én is.

-Biztosan örülni fog ennek.

Becsengettek. Vártam. Eszem ágában sem volt felmenni órára. Mr. Webs is megértette, ezért falazott nekem a földrajztanárnál, hogy elkérne óráról meg ilyenek. Nem tudom pontosan. Még a táskámat is lehozta nekem a tanáriba.

Délben egy fél órával hamarabb indultam ki az iskolából. Mindent megköszöntem Mr. Webs-nek és kiléptem az épületből. Na és ki várt az udvaron? Hát vajon? Niall, az én szerelmem. Nem érdekelt ki lát meg, s ki nem, én csak rohantam felé. Mikor odaértem, felkapott az ölébe és megpörgetett. Önfeledtem nevettem és tarkójába kapaszkodva megcsókoltam. Boldogan viszonozta.

Kattogást hallottunk. Valószínüleg a lesifotósok, de nem érdekelt. Beültünk Niall kocsijába és beszélgettünk hazáig.

-Milyen volt a napod?-mosolygott.

Elmeséltem mindent. Semmit sem hagytam ki. Minek hazudjam el? Úgysem tud tenni semmit.

-Na ez nem maradhat így! Ezért teszünk valamit!...-mondta kicsit idegesebben.

-Niall, ne...

-De!