2. rész# Backstage
Párat
pillantottam, mire feleszméltem, hol is vagyok. Vagy inkább kikkel is vagyok.
Hat fürkésző tekintet: anyáé, Harryé,
Zayné, Louisé, Liamé, és Niallé. Aggódóan néztek. Összeszedtem magam és
megszólaltam:
-H-h-hol vagyok? És mi történt?
-Kicsim, itt vagyunk az 1D
backstagében, ők a fiúk.-mosolyogta el a mondatát anya.
-Hello- pirultam el.
-Szia, kicsi lány.-somolygott
Niall.-jobban vagy?
-Igen jobban. De kikérem
magamnak, 18 éves vagyok!!!
Erre nevettek. Anya egy bíztató mosoly kiséretében távozott.
Csodás. Egyedül maradtam !5! fiúval. Anyának hol az esze? Oké, tudom költői
kérdés.
-Louis vagyok, ő Harry,
Niall...
-Tudom, tudom
ismerlek...úgy...három órája.-kacagtam fel.
-Király! Na akkor itt van a
számom, majd hívlak! Most mennünk kell.-mondta Niall mire a többiek húúúú-ztak
egy sort, mire én elpirultam.
Én is megadtam a számom, és a
többi fiúnak is. Ők feleszméltek, így én is megkaptam az övéiket.
Óriási zavarban hagytam el a helyiséget. Végem
volt. Hány ezer, sőt tízezer, százezer lány vágyik egy ilyen találkozásra? Én
pedig csak ma ismertem meg a bandát és máris részem volt ilyen kiváltságban.
Így utólag meg is köszönöm a ribinek. Örülök, hogy ott volt, ahol lennie
kellett. Viszont egy dolgot, vagy embert el kell hogy felejtenem. Igen Niall
Horan-t. Sajnos többet nem gondolhatok rá, pedig oly szívesen tenném. De hát
megadta a telefonszámát! Tiszta önszántából! Akkor? Hát semmi, sajna.
Megszólalt a
telefonom. Hevesen kalapáló szívvel néztem meg ki hív. Sajnos nem ő volt, hanem
csak Emma. Miközben befele kászálódtam anyu kocsijába, addig felvettem:
‘-Hello, Emma!
-Szia, Lou, nem kertelek, mi bajod van? Miért mész el mindig,
ha Mike is ott van nálunk? A barátom, a fiúúúm. Most mi van megcsókol! S kész!
Ezzel miért van mindig problémád? Én is eltűrném ha lenne pasid, de
nincs!-mondta kissé hisztérikusan.
Megbántott.
Könnyen cseppentek le az arcomon. Szóval szerinte is olyan szerencsétlen
vagyok, hogy egy pasi se állna velem szóba. Anya meghallotta beszélgetést ezért
dühösen kinyomta Emmát. Felém fordult és vígasztalni kezdett, hogy biztosan én
is rátalálok az igazira. Értem én, de mégis mikor? Még sosem volt barátom, még
sohasem csókolóztam, sesemmi. Pedig már úgy szeretném ha valaki úgy igazán
törődne velem. Nem az anyai, apai törődésre gondolok, mert abból nincs hiányom.
Baráti törődés. Hát mondjuk, hogy éppen kielégítő. De én a szerelemre
gondoltam, ami tényleg nekem nagyon jól esne. Bár nem vagyok az a “meglátom az
első fiút az utcán és beleszeretek” típus, de azért értitek.
A nagy
elmélkedések közben hazaértünk. Fáradtam dőltem le az ágyamra, hisz éjjel 2 óra
volt. Átvettem a pizsamámat, majd rögtön álomba merültem.
Pizsamám
Hajnali öt órakor Emma sms-t küldött, hogy találkozzunk, és
beszélgessünk. Belementem, hisz a barátnőm, de azért nem bocsátottam meg
teljesen. Egy fél órával később felhívott elég sírós hanggal, de csak annyit
mondott, hogy délután mindent elmesél. Mi történhetett??...
Xx
Itt van a 2. Rész. Ha
tetszett iratkozzatok, illetve komizzatok. Köszi, hogy elolvastátok, Bogi.
Köszi :)))
VálaszTörlés