8 rész#
Első randi
Nr. 2
Útközben nem beszélgettünk sokat. De nagyon sokszor felém
pillantott, és kedvesen mosolygott. Intettem neki, hogy inkább az utat
figyelje, ne engem. Éreztem, hogy valami bement a szemembe, ezért ösztönösen
odakaptam a kezemmel. A kezem tiszta alapozó lett, amit undorodva néztem. 5
kiló alapozót tettem fel, de csak a szemem alá, hogy ne látszódjon a
kékes-lilás folt. Niall kuncogva figyelve a szereplésemet. Közben kaptam
anyutól egy üzenetet: "Ugye a virágot vízbe tehetem? :)" Hoppsz, azt
hiszem ott hagytuk a padlón. Zavartan visszaírtam, hogy igen, persze.
Pár perc múlva megkockáztattam megkérdezni Nialltől:
- Niall, mégis hová megyünk? Már fél órája autózunk.
-Meglepi, de ha annyira akarod
tudni, akkor már nem kell sokat várni, hogy megérkezzünk.
-Rendben.-mosolyogtam.
Öt perc múlva meg is érkeztünk. Niall lehúzódott egy
mellékutcában, ami egy sáros földút volt. Óvatosan szálltam ki. Nem vagyok
cicababa, de azért nem szeretek térdig gázolni a sárban. Egy nagy bozótos előtt
álltunk, ahol egy nagyon keskeny ösvény vezetett valamerre.
-Niall, ha szóltál volna akkor túrázóruhába öltözök...-suttogtam.
-Nyugi, nem maradunk itt, csak tovább gyalog megyünk.-válaszolt.
Elindultunk az erdőszerűségbe befelé. Niall végig fogta a kezem,
hogy el ne essek.
Egyszercsak megpillantottam egy cetlit a földön s futni kezdtem
arrafele, viszont egy faágba megbotlottam és orra estem, pont a sárba.
Odakúsztam a cetlihez és elolvastam:
"Remélem megbotlottál! :*
E
& A"
Ezt nem hiszem el. Honnan tudták, hogy Niallel ide jöttünk?
Fogalman sincs. Niall rögtön felsegített a földről, és megnézte a cetlit.
-Ez Emma és Annie?
-Igen, nem hagynak békén.- suttogtam, s közben beharaptam a
számat.
-Semmi baj gyere ide-mondta és magához ölelt-, én megvédelek!
-De nem lehetsz mindig mellettem!-fakadtam ki.
-Dehogynem!-jelentette ki.-sajnálom, higy sáros let a ruhád!
-Ohh, semmiség, kitérdekel, csak ha esetleg téged zavar…
-Ne mondj ilyeneket! Akárhogyan gyönyörű vagy!-szólt közbe és
melegség öntötte el a szívemet.
-Na gyere!-kiáltotta és felkapott az ölébe.
Olyan gyorsan szaladt az erdőben, mintha egy mezőn lettünk volna.
Persze mire kiértünk a bozótból, addigra tele volt levelekkel a hajam.
Olyan szép látvány tárult a szemem elé, amit még soha nem láttam.
Egy gyönyörű, homokos tengerpart. Valószínüleg egy eldugottabb rész, mivel nem
voltak itt emberek.
-Niall…ez…ez…-dadogtam.
-Nem tetszik?-szomorodott el.
-Nial egy GYÖNYÖRŰ!-sikítottam, nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Boldogan csókolt vissza, szenvedélyesen. Teljesen elvesztem az örömben.
-Úgy örülök!-mosolygott őszintén.
-Bocsi a visításért, csak…belelkesedtem…-vigyorogtam.
-Semmi baj gyere sikítsunk!-azzal elkezdett idétlenül futkosni a
homokban, és pedig kacagtam, úgy fogtam a hasam.
Utána szökkeltem én, olyan Piroska-ugrálásban. Sikítottunk,
visítottunk, kiabáltunk, nevettünk. Teljesen felszabadultam.
Nem éreztem magam rég ilyen jól. Minden gondom arra a pár percre
semmivé lett. Imádom Niallt!
Hirtelen lerántott a földre, és csókolni kezdett. A mennyországban
éreztem magam. Egy perc múlva lefeküdtem a homokba melléje, és néztük az eget.
Már a Nap lemenőben volt, így azt csodáltuk. Felé fordultam és elmosolyodtam. Ő
fél karral átölelt.
Hirtelen enyhe szél támadt. És én elfejeltettem, hogy szoknyában
vagyok. Odakaptam, hogy lehúzzam, de már késő volt. Rögtön elpirultam. Niall
megsimogatta az arcomat.
-Semmi baj.-mosolygott.
-Uhh, ez ciki volt…-suttogtam.
-Nem volt az. Előttem neked semmi sem az.-ölelt még szorosabban.
Szerintem érezte, hogy didergek, mert folytatta-gyere menjünk haza, ne fázz
meg. És úgy tudom, holnap neked suli van, nemde?
-Sajnos igen.-szontyolódtam el.
Felálltunk. Niall ölbe kapott és így jutottunk át a bozóton ismét.
Beültünk és Niall hazahajtott.
Otthon annak rendje és módja szerint elköszöntünk egymástól, azzal
ő is hazament.
Miután pizsibe öltöztem, kivételesen felléptem facebookra. 50 új
ismerősjelölésem volt, és 100 új üzenetem. Mivan? Három éve van facebookom és
még összesen nem jött nekem ennyi értesítés. Beléptem az üzenetekbe, és ez
fogadott:
“Hülye, r***nc! Csak kihazósználod Niallt!”
“Ő az enyém, szállj már le róla, idióta!”
Rögtön sírásban törtem ki. Már cask az a kérdés, hogy honnan
tudták meg, hogy együtt vagyunk Niallel…
Halii! Most találtam rá a blogodra és így a mai nap sikerült eddig elolvasnom.
VálaszTörlésAz első reakcióm amikor írtad h nem ismeri a fiúkat:
Mi van?? Az anyja lesz együtt vmelyikkel?
Majd tovább olvastam és nagyon megtetszett. Szóval nyertél egy rendszeres komizót. Egy hatalmas nagy gratulációt kapsz!!! Már várom a kövit!
Köszönöm nagyon szépen, hogy írtál! Nagyon jól esik, melengeti a lelkemet! :))
TörlésU.i: Hamarosan jön a kövi:))