My Love...Who?

10. rész# Találkozó

Niall hazavitt, annak rendjével és módjával elköszöntünk egymástól (öhm), és a fiú indult is studióba. Én pedig gondolkodóba estem. Mit találhat ki Niall?

Niall szemszöge:

Louisát meg kell védenem. Nem zaklathatják tovább.

Miután hazahajtottam, azon kezdtem gondolkodni, hogy mi is legyen az a nagy ötlet. Talán lefizethetném őket…annak Louisa biztos nem örülne. Adjak  mindegyiknek egy-egy autogrammot és közös fotót? Nem hiszem, mert nem mindenki szeret minket. Mármint a bandát. Talán csak azt a két lányt kéne elintézni valahogy. Nem tudom még, hogy mi legyen, de nem engedem, hogy Lou addig suliba menjen amíg ez el nem rendeződik. Ő nem hibás azért, hogy belé szerettem és őt választottam valamennyi lány közül.

Talán tényleg az lehetne az első lépés, hogy beszélek Emmával. Felhívom, és kérek délutánra egy találkozót. Tárcsáztam.

-Haló, ki az?-vette fel.

-Niall Horan.-válaszoltam nyugodtan. Tudtam, hogy haraggal nem érek el semmit, sőt.

-Oh a drága Niall, a kis sztár, a legszebb csillag az égen, Niall James Horan!-gúnyolódott.

-Fejezd már be!-szóltam rá.-, ne most. Az lenne a kérdésem, hogy tudnánk-e mi ma szemtől szembe egyet beszélgetni?

-Persze, mondjuk nem is sejtem, hogy miről is szeretnél diskurálni.Heh. Na akkor egy óra múlva a közeli parkban. Ja és a gyengébbek kedvéért kihangsúlyozom, hogy a tehozzád közel levőben!-intézte el ironikusan.

-Rendben köszönöm.-azzal lecsaptam a telefont.

Na akkor az első lépés letudva. Bevallom, férfi létemre kicsit tartok ettől a fruskától. Ki tudja mit akar? Az is lehet, hogy fegyvere is van. Sose lehet tudni.

Fogalmam sincs mit akar az én Louisámtól. Mi rosszat tett? Emma már visszakapta a pasiját, még azzal a ribanccal, Anneivel is összebarátkozott, akkor meg milyen baja van? Csakis ő tudhatja.

Háromnegyed óra múlva már a parkban álldogáltam. Egy idő után fel-alá kezdtem járkálni.

Egyszercsak megjelent Emma. Karba tett kézzel megállt előttem és megszólalt:

-Mit akarsz?-vetette oda unottan.

-Először is szia,-mondtam, mire megforgatta a szemét-, az lenne a legfontosabb kérdésem, hogy miért bántod Louisát? Mi rosszat tett neked?

-Ó, lám-lám. A kislány nem tudja magát megvédeni, ezért kellett eljönnie a szőke hercegnek, hogy beszéljen a gonosszal. Mesébe illő.-tetette ámuldozását.

-Térj a lényegre légyszíves!-szóltam rá.

-Először is, nektek semmi közötök hozzám.-vette fel a „harci pózt”- és ahhoz sem, hogy mit miért csinálok. De drága, Niall, azért, hogy érezd rosszul magad, hogy valamit nem tudsz, illetve nem te vagy a középpontban, elárulok valamit. Louisa nem ismert engem soha. Nem tudta ki vagyok. Soha  ki nem állhattam a pofáját! Csak tudtam, valaki mögé el kell bújnom, ha nem akarok feltűnni senkinek. És ehhez pont megfelelő volt a suli leglúzerebb kislánya. Ja és még valami. Mike-ot sem szeretem. Ki nem állhatom a fogszabályzós fejét! Ő is csak egy kis alany, érted? De azt senki nem tudhatja, hogy ki vagyok valójában!-ahogy befejezte, óvatosan előhúzott egy fegyvert a háta mögül.

Elfehéredtem. Meg fog ölni. Ohh, Istenem mibe keveredtem!

-Emma, ne tedd!-könyörögtem, s oldalra esett a fejem.

-Ohh, nyugi van, tubicám. Gyere velem.-nyújtotta kezét „kedvesen”.

-Nem!-és sarkon fordultam. Kár volt.

-Nem? Nem?! Te nekem mersz nemet mondani!?-ordítozta, és lerántott a földre.

Maga után vonszolt egy bokor mögé, hogy senki ne lásson. Minden testrészem sajgott, ahogy végigráncigált az éles köveken. Egyszercsak megállt. Leguggolt és ráült a csípőmre. Nem értettem mit akar, csak akkor mikor újból elővette a fegyvert. Louisára gondoltam, a bandára, a családomra, a barátaimra. Most meghalok. Sajnálom előre is ha fájdalmat okozok nekik a felelőtlenségemmel.

-Viszlát, ír szőkeség!-mondta, és lőtt.

A vállamat találta el. Felordítottam, és erre több járókelő is felénk szaladt. Emma seperc alatt eltűnt. Nem ölt meg, de éreztem, hogy ha most valaki nem segít, akkor elvérzek, és belehalok a fájdalomba. Már homályosodni kezdett a látásom, mikor meghallottam egy kedves, vékony hangot.

-Niall! Úristen, anya gyere ide gyorsan!-sikította. Zavarta a fülemet az éles hang.-Niallt meglőtték!

Ez volt az utolsó hang, amit hallottam. Utána mély álomba merültem. Talán örök álomba.

Xx

Sziasztok, ez egy rövidebb rész lett, de ezt muszáj volt itt befejezni. J Ha kiváncsiak vagytok a folytatásra, akkor pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel. J