6. rész# Ismerkedés

        Louisa szemszöge:

Nem értettem Niall reakcióját. Azt mondta még egyszer utoljára meg akar csókolni. Ennyire hárpiának gondolná anyámat? Remélem nem. A csókunk közben rettenetesen fájt az arcom, de nem érdekelt. Pillangók ezrei terelték el a figyelmemet- amik a hasamban repkedtek-, a fájdalomról.

Egyszercsak zajt hallottam, és azt hiszem Niall is, mert rögtön elszakadtunk egymástól. Anya állt az ajtóban, az álla a földet súrolta.

-Anya, öhm, be...e..mutatom Niall Horan-t, a..a.. –dadogtam.

Anya meg se szólalt csak nézett. Kezdtem feszengeni, és úgy láttam Niall is. Idegesn tördeltem az ujjam, a fiú pedig egyik lábáról a másikra álldogált.

Ekkor olyan reakció következett, amire nem gondoltam volna soha életemben.

Anya sikítva rohant Niallhoz és megölelte. Ezt mondta, idézem: „Úristen, Niall Horan, imádlak titeket, úristen, úristen, jaj és te vagy a lányom barátja, úristen”.

Arcomat a tenyerembe temettem. Csak mikor anya befejezte a mondandóját, akkor néztem Niall-re. Olyan volt az arca, mint a gazellának, amikor megtámadja valami ragadozó.

Teljesen vörösben úszott a fejem. Ilyen anyám csak nekem lehet. Dehát ilyen is kell.

Körülbelül öt perc múlva anya elengedte Niall-t.

-Gyertek be, gyertek be, ezt meg kell ünnepelni!

-Hölgyem nem hinném, hogy kellene...

-Anya, elegem van a megünneplésekből! Kérlek!

-Oh, hát rendben...De, kicsim mi történt az arcoddal??!!-milyen jó, hogy a saját anyám csak tíz perc múlva veszi észre, hogy egy nagy kék folt éktelenkedik az arcomon. Biztosan megesik, ha az ember egy világsztárral állít haza.

-Semmi...semmi...

-Gyere, menjünk, tegyünk rá jeget!

-Oké.-azzal anya elrángatott a konnyhába, utána pedig a fürdőbe.

Niall szemszöge:

Ott maradtam egyedül a nappalijukban. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Végül lehuppantam egy fotelbe, és gondolkozni kezdtem.

Nagyon, nagyon szeretem Louisát, mindennél jobban. De félek, félek, hogy elhagy. Nem mondtam meg még neki, hogy két nap múlva megyünk koncertezni Amerikába, és ő sajnos nem jöhet. Meg fog szakadni a szívem, de itt kell hagynom. Persze technika az bőven akad, amin keresztül lehet beszélgetni, de nem ugyanaz. Márpedig ma ezt meg kell beszélnünk. Nem akarom, hogy emiatt véget érjen közöttünk.

Eltelt egy fél óra, de még mindig nem jöttek le az emeletről. Gondoltam felmegyek, megnézem minden rendben van-e.

Hangokat hallottam egy szobából, gondolom az ő szobájából. Odaléptem és hallgatózni kezdtem, tudom, hogy nem szép, de na:

-Kicsim, ugye jól bánik veled? Jól csókolózik?

-Anya! Az Isten szerelmére, elég már ezekből a kérdésekből!!

-De ugy akkor majd ha itt alszik, akkor lesz nálatok minden ami kell?

-Anya!! Két napja ismerem! Ne kezdd ezt!

Hallottam, ahogy felpattam és gyorsan elléptem az ajtótól. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és kiviharzott rajta az én szerelmem. Éppen rám pillantott, de elég volt nekem, hogy lássam a könnyes arcát. Elindult sietős léptekkel egy irányba, és meg követtem.

Belépett egy szobába, aminek a falai zöldre voltak festve. Leült egy székre és tenyerébe temette az arcát. A szobában sok kisbabának való dolog volt. Mindenféle játékok, kiságy, minden. A babaágyban egy kisfiú aludt, gondolom a testvére.

-Niall, kérlek ne nézz hisztisnek csak anyu néha nagyon kiborít a hülye kérdéseivel. Gondolom hallottad és tudod, hogy miről beszélek...-kezdte minden bevezetés nélkül.

-Semmi baj! Nyugodj meg.-mondtam s átöleltem. Felemeltem, leültem a székbe, és az ölembe helyeztem.

Egyszercsak elkezdett a kisbaba sírni. Lou rögtön felpattant és odasietett. Ölébe vette és ringatni kezdte. Nyugtató szavakat suttogott neki. Felálltamm és odaléptem. Megkérdeztem:

-Mi a neve?

-Adam.-suttogta.

-Nagyon édes-mosolyogtam.

Lassan visszatette Adam-et a babaágyba és felém fordult. Óvatosan megcsókoltam. Ekkor toporgást hallottunk és megláttam az ajtóban egy cuki kislányt. Olyan 5-6 éves lehetett. Kíváncsi szemekkel nézett rám:

-Louisa? Ő itt Niall Horan? És a barátod? Úristen!-teljesen izgatott lett. Bár még nagyon kicsi, azért ismer és szeret minket. Ez nagyon jól esik.

-Szia, hogy hívnak?-néztem rá kedvesen.

-Katy...Öhm..kaphatnék egy autogrammot?

-Persze! Csak nincs nálam toll...

-Hozok rögtön!-azzal elszaladt. Olyan kis édes, hogy mosolyognom kellett.

Pár perc múlva visszatért egy golyóstollal és a Midnight Memories albumunkkal. Gyorsan aláírtam majd megöleltem és Louisa csinált velünk egy fotót. Katy megszólalt:

-Nagyon köszönöm, Niall, de most hagylak titeket!-ha tudta volna miaz akkor most tuti pervezen vigyorgott volna. Nevetnem kellett, mert egyet kacsintott. Majd kiment.

-Niall, hány óra van?-kérdezte hirtelen Lou.

-Nem tudom, nincs nálam az órám. De tudod mit, nem akarok a szüleid előtt leégni, így inkább megyek! Szeretlek szerelmem!

Azzal szenvedélyesen megcsókoltam és lementem a lépcsőn.

Louisa szemszöge:

Csodálatos napot töltöttem el Niall-lel. Teljesen bele vagyok habarodva. Igen, szerelmes vagyok életemben először...

5.rész# A vendéglőben

Két személy állt az ajtóban, sejtelmes vigyorral az arcukon. Két lány.... A ribi és...Emma. Nem értettem. Semmit sem. Ők összefogtak volna ellenem?

-Louisa, beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte Emma.

-Ja, igen...p..p..persze...-mondtam kicsit félve. Niall megszorította a kezem, és egy bíztató mosolyt küldött felém. Szívem szerint viszonoztam volna, de teljesen leblokkoltam.

-Gyere már!-sürgetett Emma.

-Megyek, megyek...-sóhajtottam.

        Emma elvezetett egy félreeső helyre, ami jelenesetben a mosdó volt. Megnézte, hogy valaki van-e bent és elkezdte:

-Louisa, én barátnőmnek hittelek. Nem gondoltam volna, hogy ezt teszed velem. Most meg már együtt vagy a sztárocskáddal? Gratulálok. Ja és, hogy értsd esetleg, ezt gúnyosan mondtam. Na szóval, úgy döntöttem beszélek Annie-vel és nagyon kedves lánynak tűnik. Már megbeszéltük Mike-kal és Annie-vel is ezért újra minden rendben van. Mike-kal is újra együtt vagyunk. De rád azért még haragszom, szóval ne számíts túl sok jóra az elkövetkező időkben.-ezt nyugodtan, lassan, fenyegetően mondta. Totál reszketni kezdtem. Ekkor bejött Annie, vagyis a ribi.

-Drága Lou! Most szépen hagyod, hogy adjunk neked egy nagy pofont, ami persze belilul, te meg azt fogod mondani Niall-nek:

„Semmi sem történt, csak én olyan hülye vagyok, hogy felpofoztam magam, s utána megkentem a vacsoránál kiszolgált céklalével!” Na látod ilyen egyszerű. Háhá. Niall ki fog szeretni belőled, én engem fog akarni!!-nevetett Annie.

-Soha!! Téged soha!!-elsírtam a végét. Végem van. Nem volt sok időm gondolkozni, már arcon vágtak.

Rettenetesen fájt. Fájdalmamba összeestem. Talán még a vér is kiserkent az arcomból. Ők azt hiszem nem akarták ennyire durvára ezért kimásztak az ablakon és eltűntek. Nem akartak szembekerülni a One Direction-nel. Ott maradtam egy ideig. Képtelen voltam felkelni, rettenetesen szédültem és fájt a fejem. Pár perc elteltével kopogást hallottam, majd Niall bársonyos hangját:

-Louisa, jól vagy, minden rendben?

Nem feleltem. Mintha elment volna a hangom.

-Louisa!-Niall elkezdett kiabálni, ezután a lányok felé ordított-Perrie, Eleanor, Dani, gyertek ide!

Hallottam a lányok hangját az ajtóm kívülről, kérdezgették Niall-től, hogy mi történt. Ő nem tudott válaszolni ezért a lányok benyitottak és engem találtak ott heverve a padlón.

-Úristen, Lou, mi történt??-kiáltotta Eleanor.

-S...se...m..m..i-dadogtam.

Perrie gyorsan felállt és becsukta az ajtót, hogy Niall ne jöjjön be.

-Louisa mondd már el! Bántottak? Mert ezért megfizetnek!

-Nem bá..á..tott...ak, magamnak csin...nál..tam...-nem hiszem el. Félek a volt legjobb barátnőmtől.

-Mivan? Te megkergültél? Én nem hiszem el! S akkor hol vannak azok a csajok?-fakadt ki Danielle.

-Elmentek...csak...csak nem vettétek észre...asszem...igen...aha...

-Ez én nem hiszem el...-szólt közbe Perrie is.

Niall szemszöge:

A csajok rámzárták az ajtót. Nem tudom mi történhetett az én szerelmemmel. S ha valami baja esett? Akkor biztos, hogy azok az útszéli kurvák nem ússzák meg szárazon!

Elegem van! Nem állhatok itt tétlenül.

Erősen nekitámaszkodtam és tolni kezdtem a mosdó ajtaját. Nem tudom mennyi időt vehetett fel ez a művelet, de azon kaptam magam, hogy ajtóstul beestem a lánymosdóba. Szembetaláltam magam Dani-ékkal és a én síró barátnőmmel, akinek az arcán egy rohadt nagy lilás, pirosas folt éktelenkedett, még a vér is folyt belőle egy kicsit. Rögtön odakászálódtam hozzá.

-Jaj, édes, mi történt?!-elég ijedten mondtam.

-Semmi, semmi, nyugodjatok meg, nem dőlt össze a világ!-elsírta a végét.

-Louisa mond már el mi történt!!-kissé erélyesebben szóltam rá.

-Oh, basszus nem tehetem, csak ha meg akarok halni!-kiabált zokogva.

-De nekem bármit elmondhatsz!

-Jól akkor az a két ***** felpofoztak keményen! De megfenyegettek, hogy ha elmondom neked akkor végem van! Ennyi, elmondtam!

Sohasem hallottam még így beszélni őt. De megértem. Vigyázni fogok rá és nem engedem, hogy bántsák.

-Gyere, nyugodj meg.-mondtam tagoltan és magamhoz húztam, és átöleltem-, nem lesz semmi baj, megvédelek!

-Niall kérlek vigyél haza!

-Menjünk...

Hamar hazaértünk. Elég gyorsan vezettem. Sajnos még valami hátravolt: bemutatkozni az édesanyjának, és elmondani: hát mától járunk és máris nem figyeltem oda a lányára. Csodás.

Louisa már nyitott volna be az ajtón, de én megállítottam:

-Lou, lehet, hogy anyud kidob a házatokból és utoljára látlak téged, ezért most utojára megcsókollak!-mondtam, s azzal az övéire tapasztottam ajkaimat. Szívesen fogadta a tettemet ezért boldogan hagyott nekem utat az ajkai között.

Minden szép és jó volt, de ekkor kilépett a házból Louisa anyukája....

4. rész# One Direction House

Pislogtam kettőt-hármat. Nagyon Déjá vú (bocsi nem tudom leírni) érzes tört rám. Újra ez a tehetetlen állapot. Félholtan feküdtem egy puha ágyban. Mi? Hol vagyok? Ez nem a koncert backstage-e...Akkor hol lehetek? Elraboltak? Kitudja mit tettek velem, akárkik is voltak!? Mi van, ha meger...Nem bírtam tovább, zokogni kezdtem, de még a szemem nem nyitottam ki. Nem emlékszem semmire.

-Louisa, jól vagy? Mi történt, miért sírsz?-szólt egy bársonyos hang. Lassan felnyitottam a szemem, de nem néztem a megszólítómra.

-Ki vagy?-remegett a hangom.

-Kicsi Lou, fordulj meg!

        Felé fordultam. Nem egyedül volt, hanem öten ültek velem szemben. Öt fiú. Kissé homályosan láttam.  1 fekete, 3 barna, és 1...szőke srác... Úristen, a One Direction! Niall! Istenem emlékszem. Uhh, hogy nézek ezután a szemébe? Hogy egy egyszerű öleléstől elájultam.

Meredten bámultam, ezért rákérdezett:

-Na emlékszel? Elájultál az öhm...

-Tudom mitől..-égett rendesen a fejem. Teljesen elaléltam kék szemeitől:

Ne higgyétek, hogy a külsőre megyek, de ez...na értitek.

-Héj, semmi baj, gyere ide!-mosolygott.

        Azzal ölébe kapott, és megpuszilta a homlokom. Újabb ájulás kerülgetett, de nem engedtem el magam.

-Tudjátok mit? Nyugodtan beszéljétek meg, mi addig kimegyünk!-ajánlotta fel Zayn, erre a többiek is bólogattak.

-Rendben menjetek.-mondta Niall is.

-Niall én...nagyon sajnálom, kérlek ne nézz egy....áh mindegy hiába tagadom, nem vagy csúnya. Szerintem minden gyenge idegzetű lány így reagált volna, vagy ....nem...Oh Niall én...-hadartam zavartam, de félbeszakított azzal, hogy mutatóujját gyengéden a számra helyezte.

-Louisa, tudom, hogy csekély két napja ismerjük egymást, de megszerettelek. Olyan kedves és édes vagy, minden hibáddal együtt. Már a koncerten felkeltetted a figyelmemet. Nem akarom elsietni a dolgokat, szeretném ha szép lassan te is megszeretnél. Csak gondoltam elmondom, amit gondolok.

-Niall...

-Nem muszáj mondanod semmit.-azzal hirtelen az enyémekre tapasztotta gyengéden az ajkait. Még soha nem csókolóztam ezért kicsit bénáztam.

-Jajj Louisa ne haragudj, én... elkapott a hév...amm...ennyit arról, hogy szép lassan, meg minden...

-Semmi baj, Niall én is szeretlek, az első perctől kezdve!-újra megcsókoltam. Nem ellenkezett, boldogan egyezett bele. Nem hiszem el, hogy én ezt megtettem.

Határtalanul  vidám és szerelmes voltam. Pont engem. Pont én kellettem neki. El se hiszem. Fel sem tudom fogni.

Niall szemszöge:

        El se hiszem, hogy Louisa szeret engem. Ő a mindenem. Talán furcsának tűnhet ez az „első látásra szerelem.” Eddig nem hittem ebben, de mostmár tudom, hogy igen is létezik. Végre van egy hihetetlenül kedves, szerény és gyönyörű barátnőm. Kopogtattak az ajtón ezért letettem Louisát az ölemből, egy puszi kíséretében, és kinyitottam. A srácok álltak ott:

-Hé haver gratulálunk, gyere ide!-mondta Harry és csoportos ölelést tartottunk.

-Jajj, fiúk, kösz.-dadogtam.-de hallgatóztatok?

-Na menjünk, ünnepeljük meg!-kiáltott Louis, semmibe véve a kérdésemet.

-Ezt igazán nem kellene...

-Dehogynem, hívjad ki Louisát!-szólt Zayn.

        A srácok elmentek telefonálni a barátnőjeiknek, addig én gondoloztam, hogy hogy mondjam meg Loui-nak a fiúk idióta ötletét...Hirtelen elém lépett az említett személy. Mosolyogva átöleltem, mire ő elpirult. Imádom, amikor elpirul.

-Lou-kám, a fiúk kitalálták, hogy...

-Hallottam.-válaszolta szégyenlősen.

-Na gyere menjünk!

-Niall, előtte hazamehetnék?

-Ja igen, gyere persze menjünk.-hagytam jóvá.

Louisa szemszöge:

        Niall hazavitt, hogy elkészülhessek. El se hiszem, hogy most mi történik. Ma a barátomnak hívhatok egy...egy csodálatos embert, illetve most megyek egy világhírű bandával megünnepelni, hogy összejöttem az egyik taggal. S mindezt két nap alatt. Wow. Ekkora változás.

        Siettem a zuhanyzással, nem akartam elkésni. Gyorsan fogat mostam, tettem egy kis szempillaspirált és szájfényt és keresni kezdtem egy szép szerelést. Végül ez maradt:

Gyorsan magamra kaptam és siettem Niall Range Roverjéhez:

Behuppantam mellé az anyósülésre, és nem tudtam mit kezdjek magammal. Ilyenkor meg kéne ölelni vagy megcsókolni? Párszor felemeltem a kezem elég bizonytalanul, de nem néztem rá. Éreztem, hogy mosolyog a bénaságomon.

-Jaj, gyere ide!-mondta lágyan és magához húzott, majd gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. A gyomromban lepkék sokasága  kezdett bele a vad szállingózásba/repkedésbe. Leírhatatlanul szeretem ezt a fiút.

-Mehetünk.-sóhajtottam. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.

-Nem muszáj még!-újra megcsókolt.

        Sajnos ekkor dudálást hallottunk. Megjöttek a srácok. Három csinos lány szaladt felém sikítozva, és megöleltek. Nem értettem, hogy a fiúk barátnői miért örülnek így nekem.

-Perrie Edwards!

-Eleanor Calder!

-Danielle Peazer!

Bemutatkoztak. Ez jól jött mivel nem ismertem őket.

-Úgy örülünk nektek! Végre Niall sem szomorodik el állandóan! Még csak Harrynek nincs barátnője, de neki megteszik az egyéjszakás lányok is!-nevette el a végét Perrie.

Ekkor jött Zayn és ölébe kapta Perrie-t.

-Lányok, lányok indulni kéne!

-Rendben.-mondtam.

        Odaértünk a vendéglőhöz, ahová indultunk. Beléptünk a terembe és leültünk egy asztalhoz. Beszélgettünk egy keveset, de ekkor betoppant két nem várt személy és lepacsiztak, amikor megláttak minket...

                                         Xx
Hello, mindenki! Itt van a 4. rész! Ha tetszett akkor iratkozzatok fel, írjatok komit! Nagyon jól esne.
És köszönöm a 345 oldalmegjelenítést is! (az enyémeken kívül)