My Love...Who?

4. rész# One Direction House

Pislogtam kettőt-hármat. Nagyon Déjá vú (bocsi nem tudom leírni) érzes tört rám. Újra ez a tehetetlen állapot. Félholtan feküdtem egy puha ágyban. Mi? Hol vagyok? Ez nem a koncert backstage-e...Akkor hol lehetek? Elraboltak? Kitudja mit tettek velem, akárkik is voltak!? Mi van, ha meger...Nem bírtam tovább, zokogni kezdtem, de még a szemem nem nyitottam ki. Nem emlékszem semmire.

-Louisa, jól vagy? Mi történt, miért sírsz?-szólt egy bársonyos hang. Lassan felnyitottam a szemem, de nem néztem a megszólítómra.

-Ki vagy?-remegett a hangom.

-Kicsi Lou, fordulj meg!

        Felé fordultam. Nem egyedül volt, hanem öten ültek velem szemben. Öt fiú. Kissé homályosan láttam.  1 fekete, 3 barna, és 1...szőke srác... Úristen, a One Direction! Niall! Istenem emlékszem. Uhh, hogy nézek ezután a szemébe? Hogy egy egyszerű öleléstől elájultam.

Meredten bámultam, ezért rákérdezett:

-Na emlékszel? Elájultál az öhm...

-Tudom mitől..-égett rendesen a fejem. Teljesen elaléltam kék szemeitől:

Ne higgyétek, hogy a külsőre megyek, de ez...na értitek.

-Héj, semmi baj, gyere ide!-mosolygott.

        Azzal ölébe kapott, és megpuszilta a homlokom. Újabb ájulás kerülgetett, de nem engedtem el magam.

-Tudjátok mit? Nyugodtan beszéljétek meg, mi addig kimegyünk!-ajánlotta fel Zayn, erre a többiek is bólogattak.

-Rendben menjetek.-mondta Niall is.

-Niall én...nagyon sajnálom, kérlek ne nézz egy....áh mindegy hiába tagadom, nem vagy csúnya. Szerintem minden gyenge idegzetű lány így reagált volna, vagy ....nem...Oh Niall én...-hadartam zavartam, de félbeszakított azzal, hogy mutatóujját gyengéden a számra helyezte.

-Louisa, tudom, hogy csekély két napja ismerjük egymást, de megszerettelek. Olyan kedves és édes vagy, minden hibáddal együtt. Már a koncerten felkeltetted a figyelmemet. Nem akarom elsietni a dolgokat, szeretném ha szép lassan te is megszeretnél. Csak gondoltam elmondom, amit gondolok.

-Niall...

-Nem muszáj mondanod semmit.-azzal hirtelen az enyémekre tapasztotta gyengéden az ajkait. Még soha nem csókolóztam ezért kicsit bénáztam.

-Jajj Louisa ne haragudj, én... elkapott a hév...amm...ennyit arról, hogy szép lassan, meg minden...

-Semmi baj, Niall én is szeretlek, az első perctől kezdve!-újra megcsókoltam. Nem ellenkezett, boldogan egyezett bele. Nem hiszem el, hogy én ezt megtettem.

Határtalanul  vidám és szerelmes voltam. Pont engem. Pont én kellettem neki. El se hiszem. Fel sem tudom fogni.

Niall szemszöge:

        El se hiszem, hogy Louisa szeret engem. Ő a mindenem. Talán furcsának tűnhet ez az „első látásra szerelem.” Eddig nem hittem ebben, de mostmár tudom, hogy igen is létezik. Végre van egy hihetetlenül kedves, szerény és gyönyörű barátnőm. Kopogtattak az ajtón ezért letettem Louisát az ölemből, egy puszi kíséretében, és kinyitottam. A srácok álltak ott:

-Hé haver gratulálunk, gyere ide!-mondta Harry és csoportos ölelést tartottunk.

-Jajj, fiúk, kösz.-dadogtam.-de hallgatóztatok?

-Na menjünk, ünnepeljük meg!-kiáltott Louis, semmibe véve a kérdésemet.

-Ezt igazán nem kellene...

-Dehogynem, hívjad ki Louisát!-szólt Zayn.

        A srácok elmentek telefonálni a barátnőjeiknek, addig én gondoloztam, hogy hogy mondjam meg Loui-nak a fiúk idióta ötletét...Hirtelen elém lépett az említett személy. Mosolyogva átöleltem, mire ő elpirult. Imádom, amikor elpirul.

-Lou-kám, a fiúk kitalálták, hogy...

-Hallottam.-válaszolta szégyenlősen.

-Na gyere menjünk!

-Niall, előtte hazamehetnék?

-Ja igen, gyere persze menjünk.-hagytam jóvá.

Louisa szemszöge:

        Niall hazavitt, hogy elkészülhessek. El se hiszem, hogy most mi történik. Ma a barátomnak hívhatok egy...egy csodálatos embert, illetve most megyek egy világhírű bandával megünnepelni, hogy összejöttem az egyik taggal. S mindezt két nap alatt. Wow. Ekkora változás.

        Siettem a zuhanyzással, nem akartam elkésni. Gyorsan fogat mostam, tettem egy kis szempillaspirált és szájfényt és keresni kezdtem egy szép szerelést. Végül ez maradt:

Gyorsan magamra kaptam és siettem Niall Range Roverjéhez:

Behuppantam mellé az anyósülésre, és nem tudtam mit kezdjek magammal. Ilyenkor meg kéne ölelni vagy megcsókolni? Párszor felemeltem a kezem elég bizonytalanul, de nem néztem rá. Éreztem, hogy mosolyog a bénaságomon.

-Jaj, gyere ide!-mondta lágyan és magához húzott, majd gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. A gyomromban lepkék sokasága  kezdett bele a vad szállingózásba/repkedésbe. Leírhatatlanul szeretem ezt a fiút.

-Mehetünk.-sóhajtottam. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.

-Nem muszáj még!-újra megcsókolt.

        Sajnos ekkor dudálást hallottunk. Megjöttek a srácok. Három csinos lány szaladt felém sikítozva, és megöleltek. Nem értettem, hogy a fiúk barátnői miért örülnek így nekem.

-Perrie Edwards!

-Eleanor Calder!

-Danielle Peazer!

Bemutatkoztak. Ez jól jött mivel nem ismertem őket.

-Úgy örülünk nektek! Végre Niall sem szomorodik el állandóan! Még csak Harrynek nincs barátnője, de neki megteszik az egyéjszakás lányok is!-nevette el a végét Perrie.

Ekkor jött Zayn és ölébe kapta Perrie-t.

-Lányok, lányok indulni kéne!

-Rendben.-mondtam.

        Odaértünk a vendéglőhöz, ahová indultunk. Beléptünk a terembe és leültünk egy asztalhoz. Beszélgettünk egy keveset, de ekkor betoppant két nem várt személy és lepacsiztak, amikor megláttak minket...

                                         Xx
Hello, mindenki! Itt van a 4. rész! Ha tetszett akkor iratkozzatok fel, írjatok komit! Nagyon jól esne.
És köszönöm a 345 oldalmegjelenítést is! (az enyémeken kívül)