5.rész# A
vendéglőben
Két személy állt az ajtóban,
sejtelmes vigyorral az arcukon. Két lány.... A ribi és...Emma. Nem értettem.
Semmit sem. Ők összefogtak volna ellenem?
-Louisa, beszélhetnénk
négyszemközt?-kérdezte Emma.
-Ja, igen...p..p..persze...-mondtam
kicsit félve. Niall megszorította a kezem, és egy bíztató mosolyt küldött
felém. Szívem szerint viszonoztam volna, de teljesen leblokkoltam.
-Gyere már!-sürgetett Emma.
-Megyek,
megyek...-sóhajtottam.
Emma elvezetett egy félreeső helyre, ami jelenesetben a mosdó
volt. Megnézte, hogy valaki van-e bent és elkezdte:
-Louisa, én barátnőmnek
hittelek. Nem gondoltam volna, hogy ezt teszed velem. Most meg már együtt vagy
a sztárocskáddal? Gratulálok. Ja és, hogy értsd esetleg, ezt gúnyosan mondtam.
Na szóval, úgy döntöttem beszélek Annie-vel és nagyon kedves lánynak tűnik. Már
megbeszéltük Mike-kal és Annie-vel is ezért újra minden rendben van. Mike-kal
is újra együtt vagyunk. De rád azért még haragszom, szóval ne számíts túl sok
jóra az elkövetkező időkben.-ezt nyugodtan, lassan, fenyegetően mondta. Totál
reszketni kezdtem. Ekkor bejött Annie, vagyis a ribi.
-Drága Lou! Most szépen hagyod,
hogy adjunk neked egy nagy pofont, ami persze belilul, te meg azt fogod mondani
Niall-nek:
„Semmi sem történt, csak én
olyan hülye vagyok, hogy felpofoztam magam, s utána megkentem a vacsoránál
kiszolgált céklalével!” Na látod ilyen egyszerű. Háhá. Niall ki fog szeretni
belőled, én engem fog akarni!!-nevetett Annie.
-Soha!! Téged soha!!-elsírtam
a végét. Végem van. Nem volt sok időm gondolkozni, már arcon vágtak.
Rettenetesen fájt.
Fájdalmamba összeestem. Talán még a vér is kiserkent az arcomból. Ők azt hiszem
nem akarták ennyire durvára ezért kimásztak az ablakon és eltűntek. Nem akartak
szembekerülni a One Direction-nel. Ott maradtam egy ideig. Képtelen voltam
felkelni, rettenetesen szédültem és fájt a fejem. Pár perc elteltével kopogást
hallottam, majd Niall bársonyos hangját:
-Louisa, jól vagy, minden
rendben?
Nem feleltem. Mintha elment
volna a hangom.
-Louisa!-Niall elkezdett
kiabálni, ezután a lányok felé ordított-Perrie, Eleanor, Dani, gyertek ide!
Hallottam a lányok hangját az
ajtóm kívülről, kérdezgették Niall-től, hogy mi történt. Ő nem tudott
válaszolni ezért a lányok benyitottak és engem találtak ott heverve a padlón.
-Úristen, Lou, mi
történt??-kiáltotta Eleanor.
-S...se...m..m..i-dadogtam.
Perrie gyorsan felállt és
becsukta az ajtót, hogy Niall ne jöjjön be.
-Louisa mondd már el!
Bántottak? Mert ezért megfizetnek!
-Nem bá..á..tott...ak,
magamnak csin...nál..tam...-nem hiszem el. Félek a volt legjobb barátnőmtől.
-Mivan? Te megkergültél? Én
nem hiszem el! S akkor hol vannak azok a csajok?-fakadt ki Danielle.
-Elmentek...csak...csak nem
vettétek észre...asszem...igen...aha...
-Ez én nem hiszem el...-szólt
közbe Perrie is.
Niall szemszöge:
A csajok rámzárták az ajtót.
Nem tudom mi történhetett az én szerelmemmel. S ha valami baja esett? Akkor
biztos, hogy azok az útszéli kurvák nem ússzák meg szárazon!
Elegem van! Nem állhatok itt
tétlenül.
Erősen nekitámaszkodtam és
tolni kezdtem a mosdó ajtaját. Nem tudom mennyi időt vehetett fel ez a művelet,
de azon kaptam magam, hogy ajtóstul beestem a lánymosdóba. Szembetaláltam magam
Dani-ékkal és a én síró barátnőmmel, akinek az arcán egy rohadt nagy lilás,
pirosas folt éktelenkedett, még a vér is folyt belőle egy kicsit. Rögtön
odakászálódtam hozzá.
-Jaj, édes, mi történt?!-elég
ijedten mondtam.
-Semmi, semmi, nyugodjatok
meg, nem dőlt össze a világ!-elsírta a végét.
-Louisa mond már el mi
történt!!-kissé erélyesebben szóltam rá.
-Oh, basszus nem tehetem,
csak ha meg akarok halni!-kiabált zokogva.
-De nekem bármit elmondhatsz!
-Jól akkor az a két *****
felpofoztak keményen! De megfenyegettek, hogy ha elmondom neked akkor végem
van! Ennyi, elmondtam!
Sohasem hallottam még így
beszélni őt. De megértem. Vigyázni fogok rá és nem engedem, hogy bántsák.
-Gyere, nyugodj meg.-mondtam
tagoltan és magamhoz húztam, és átöleltem-, nem lesz semmi baj, megvédelek!
-Niall kérlek vigyél haza!
-Menjünk...
Hamar hazaértünk. Elég
gyorsan vezettem. Sajnos még valami hátravolt: bemutatkozni az édesanyjának, és
elmondani: hát mától járunk és máris nem figyeltem oda a lányára. Csodás.
Louisa már nyitott volna be
az ajtón, de én megállítottam:
-Lou, lehet, hogy anyud kidob
a házatokból és utoljára látlak téged, ezért most utojára megcsókollak!-mondtam,
s azzal az övéire tapasztottam ajkaimat. Szívesen fogadta a tettemet ezért
boldogan hagyott nekem utat az ajkai között.
Minden szép és jó volt, de
ekkor kilépett a házból Louisa anyukája....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése