My Love...Who?

6. rész# Ismerkedés

        Louisa szemszöge:

Nem értettem Niall reakcióját. Azt mondta még egyszer utoljára meg akar csókolni. Ennyire hárpiának gondolná anyámat? Remélem nem. A csókunk közben rettenetesen fájt az arcom, de nem érdekelt. Pillangók ezrei terelték el a figyelmemet- amik a hasamban repkedtek-, a fájdalomról.

Egyszercsak zajt hallottam, és azt hiszem Niall is, mert rögtön elszakadtunk egymástól. Anya állt az ajtóban, az álla a földet súrolta.

-Anya, öhm, be...e..mutatom Niall Horan-t, a..a.. –dadogtam.

Anya meg se szólalt csak nézett. Kezdtem feszengeni, és úgy láttam Niall is. Idegesn tördeltem az ujjam, a fiú pedig egyik lábáról a másikra álldogált.

Ekkor olyan reakció következett, amire nem gondoltam volna soha életemben.

Anya sikítva rohant Niallhoz és megölelte. Ezt mondta, idézem: „Úristen, Niall Horan, imádlak titeket, úristen, úristen, jaj és te vagy a lányom barátja, úristen”.

Arcomat a tenyerembe temettem. Csak mikor anya befejezte a mondandóját, akkor néztem Niall-re. Olyan volt az arca, mint a gazellának, amikor megtámadja valami ragadozó.

Teljesen vörösben úszott a fejem. Ilyen anyám csak nekem lehet. Dehát ilyen is kell.

Körülbelül öt perc múlva anya elengedte Niall-t.

-Gyertek be, gyertek be, ezt meg kell ünnepelni!

-Hölgyem nem hinném, hogy kellene...

-Anya, elegem van a megünneplésekből! Kérlek!

-Oh, hát rendben...De, kicsim mi történt az arcoddal??!!-milyen jó, hogy a saját anyám csak tíz perc múlva veszi észre, hogy egy nagy kék folt éktelenkedik az arcomon. Biztosan megesik, ha az ember egy világsztárral állít haza.

-Semmi...semmi...

-Gyere, menjünk, tegyünk rá jeget!

-Oké.-azzal anya elrángatott a konnyhába, utána pedig a fürdőbe.

Niall szemszöge:

Ott maradtam egyedül a nappalijukban. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Végül lehuppantam egy fotelbe, és gondolkozni kezdtem.

Nagyon, nagyon szeretem Louisát, mindennél jobban. De félek, félek, hogy elhagy. Nem mondtam meg még neki, hogy két nap múlva megyünk koncertezni Amerikába, és ő sajnos nem jöhet. Meg fog szakadni a szívem, de itt kell hagynom. Persze technika az bőven akad, amin keresztül lehet beszélgetni, de nem ugyanaz. Márpedig ma ezt meg kell beszélnünk. Nem akarom, hogy emiatt véget érjen közöttünk.

Eltelt egy fél óra, de még mindig nem jöttek le az emeletről. Gondoltam felmegyek, megnézem minden rendben van-e.

Hangokat hallottam egy szobából, gondolom az ő szobájából. Odaléptem és hallgatózni kezdtem, tudom, hogy nem szép, de na:

-Kicsim, ugye jól bánik veled? Jól csókolózik?

-Anya! Az Isten szerelmére, elég már ezekből a kérdésekből!!

-De ugy akkor majd ha itt alszik, akkor lesz nálatok minden ami kell?

-Anya!! Két napja ismerem! Ne kezdd ezt!

Hallottam, ahogy felpattam és gyorsan elléptem az ajtótól. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és kiviharzott rajta az én szerelmem. Éppen rám pillantott, de elég volt nekem, hogy lássam a könnyes arcát. Elindult sietős léptekkel egy irányba, és meg követtem.

Belépett egy szobába, aminek a falai zöldre voltak festve. Leült egy székre és tenyerébe temette az arcát. A szobában sok kisbabának való dolog volt. Mindenféle játékok, kiságy, minden. A babaágyban egy kisfiú aludt, gondolom a testvére.

-Niall, kérlek ne nézz hisztisnek csak anyu néha nagyon kiborít a hülye kérdéseivel. Gondolom hallottad és tudod, hogy miről beszélek...-kezdte minden bevezetés nélkül.

-Semmi baj! Nyugodj meg.-mondtam s átöleltem. Felemeltem, leültem a székbe, és az ölembe helyeztem.

Egyszercsak elkezdett a kisbaba sírni. Lou rögtön felpattant és odasietett. Ölébe vette és ringatni kezdte. Nyugtató szavakat suttogott neki. Felálltamm és odaléptem. Megkérdeztem:

-Mi a neve?

-Adam.-suttogta.

-Nagyon édes-mosolyogtam.

Lassan visszatette Adam-et a babaágyba és felém fordult. Óvatosan megcsókoltam. Ekkor toporgást hallottunk és megláttam az ajtóban egy cuki kislányt. Olyan 5-6 éves lehetett. Kíváncsi szemekkel nézett rám:

-Louisa? Ő itt Niall Horan? És a barátod? Úristen!-teljesen izgatott lett. Bár még nagyon kicsi, azért ismer és szeret minket. Ez nagyon jól esik.

-Szia, hogy hívnak?-néztem rá kedvesen.

-Katy...Öhm..kaphatnék egy autogrammot?

-Persze! Csak nincs nálam toll...

-Hozok rögtön!-azzal elszaladt. Olyan kis édes, hogy mosolyognom kellett.

Pár perc múlva visszatért egy golyóstollal és a Midnight Memories albumunkkal. Gyorsan aláírtam majd megöleltem és Louisa csinált velünk egy fotót. Katy megszólalt:

-Nagyon köszönöm, Niall, de most hagylak titeket!-ha tudta volna miaz akkor most tuti pervezen vigyorgott volna. Nevetnem kellett, mert egyet kacsintott. Majd kiment.

-Niall, hány óra van?-kérdezte hirtelen Lou.

-Nem tudom, nincs nálam az órám. De tudod mit, nem akarok a szüleid előtt leégni, így inkább megyek! Szeretlek szerelmem!

Azzal szenvedélyesen megcsókoltam és lementem a lépcsőn.

Louisa szemszöge:

Csodálatos napot töltöttem el Niall-lel. Teljesen bele vagyok habarodva. Igen, szerelmes vagyok életemben először...