My Love...Who?

7. rész# Első randi  nr. 1.

       

Louisa szemszöge:

Reggel korán ébredtem. Miközben próbáltam a reggeli teendőimre koncentrálni, azalatt azon gondolkoztam, vajon felhívjam-e Niall-t. Vagy talán ő kéne megtegye? Ezaz. Ennyit tudok a kapcsolatok fentartásáról.

A fürdőbe siettem, fogmosás, fésülködés céljából. Gyorsan végeztem az előbbivel, ezért a hajamnak láttam. Mit csináljak vele? Végül csak kifésültem. Felkaptam magamra a köntösömet és lementem valami reggeliért. Rossz szokásom, hogy amig nem kell kimennem a házból, illetve a kertből, addig pizsiben császkálok.

Egyszercsak megcsörrent a telefonom, miközben a müzlimet fogyasztottam. Szívem hevesen dobogni kezdett, amikor megláttam kijelzőt. Niall. Olyan gyorsan nyomtam meg a felvevő dombot, hogy majd’ kiesett a kezemből a készülék.

-Halló?!-szóltam bele.

-Szia, Kicsim, hogy vagy?-szólt bele Niall. Uhh Kicsimnek szólított. El fogok ájulni, mint a múltkor.

-Jól persze és te?

-Köszi, köszi, mindegy. Most van egy kis stúdiómunkánk a fiúkkal, de utána elmehetnénk valahová...

-Rendben. Hánykor?

-Három óra fele rendben?

-Igen! Szeretlek!-ahogy kimondtam, rögtön a szám elé kaptam a kezem. Nem hiszem el, hogy így kimondtam.

-Én még jobban! Találkozunk! Puszi, csók!-azzal letette. Kissé szédelegve a boldogságban dőltem le az ágyamba. Ez egy csoda.

Még csak  9 óra van. Mit csináljak 3-ig? Mindegy, kezdetnek jó lesz, ha felöltözöm. Félig bemásztam a szekrényembe, valami ruha után keresve. Végül egy laza itthoni szerelés mellett döntöttem, egy kék-fekete csíkos polót és egy laza tréningnadrágot kaptam magamra.

Huhh eszembe se jutott, hogy holnap suli. Fúj. Tanulnom kéne. Mindegy 3-ig befejezek mindent.

Nekiültem a leckének, de egy fél óra múlva feladtam. Inkább átmentem a tesóm, Adam szobájába. Békésen aludt, ezért nem akartam zavarni. Katy-t pillantottam meg a folyósón. Intett, hogy kövessem. Utána lépdeltem. Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára, majd az ölembe vettem.

-Lou, olyan szerencsés vagy!-fakadt ki.

-Miért? Jaj tudom, de ezt te miért mondod?

-Mert hidd el akármilyen kicsi vagyok én is a 21. Században élek. És nagyon tetszik nekem is...ő...Ni...-dadogta.

Basszus. Az 5 éves kistesóm szerelmes a barátomba. Mivan? Na jó ez csak egy kis tetszés vagy valami.

-Mindegy nem kellett volna elmondanom! Menj el kérlek.

Felálltam és kimentem. Ezt el se hiszem. Ránéztem az órámra. Még volt bőven időm. Lefeküdtem az ágyamra és mivel korán keltem, elszenderedtem.

A csengő hangjára riadtam fel. Ránéztem az órámra. 3 óra. Niall megérkezett, én pedig egy itthoni ruhában, borzos hajjal ülök. Gyorsan leszaladtam, és kinyitottam az ajtót.

-Szia, Édes!-köszönt, majd megcsókolt. Ha most nem kellene sietnem akkor tuti jobban elmélyedtünk volna, de így el kellett szakadnom tőle.

-Mi a baj, Édes?

-Az a baj, hogy kicsit elaludtam, és most öhm. Úgy nézek ki, mint egy utcalakó....Kérhetek öt percet, hogy elkészüljek?

-Nyugodtan, menj csak bár így is tökéletes vagy! Cuki vagy így borzi hajjal!-kuncogott.

-Köszi, inkább megfésülködöm!-mondtam s felsiettem a szobámba.

Hamar kész lettem, mert csak átfésültem a hajamat, és felvettem egy comközépig érő szoknyát egy egy ing szerű blúzot és egy bolerót kaptam rá. Balerinacipőbe bújtattam a lábam. Készen álltam.

Lesétáltam a lépcsőn. Niall nem volt ott. Kezdtem ideges lenni, hogy megunt várni és elment. Lerogytam a fotelbe, és szipogni kezdtem. Tíz másodpercet üldögéltem ott, mikor nyílt a bejárati ajtó. Félve pillantottam oda, és Niall álldogált egy hatalmas csokor vörös rózsával. Szám elé kaptam a kezem és elindultam felé. Gyorsan letette a virágot maga mellé , felkapott és megpörgetett a levegőben. Körülbelül fél perc múlva letett és a szemembe nézett.

-Miért sírtál?-szomorodott el.

-Azt hittem, elmentél mert meguntál várni...

-Soha.-suttogta, majd magához ölelt.-csak az autómig mentem ki a virágért...

-Ohh, ne haragudj én csak....

-Shh.-csitított.

Ekkor újból eszembe jutott Katy. A gyomrom kavarogni kezdett. Mitt izélek itt? Hisz csak 5 éves. Nem szántottam bele azzal a lelkébe, hogy van barátom! Azt hiszem...

-Akkor mehetünk?-kérdezte Niall szelíden.

-Persze.

Kimentünk a kocsijához, és beültünk. Mikor éppen csuktam volna be az ajtót, megpillantottam anyut. Épp az ajtózárral bajlódott. Dobtam neki egy sziát, aztán becsuktam magam mögött a Range Rover ajtaját. Niall-lel rögtön csókcstába bonyolodtunk, ezért anya elég furcsán nézett be a kocsiba, hogy van-e valami baj, hogy nem indulunk. Rögtön elpirultam, intettem anyunak és Niall beindította a motrot.